Sumptus
Sumptus és leges sumptuariae. Az egyszerűséget, a mely a régi rómaiak életmódjában nyilvánult, későbben részint a városi élet fölpezsdülése, részint pedig a külső hódítások szülte fölgazdagodás és idegen szokások meghonosodása következtében fényűzés és pazarlás váltotta fel. A 12 táblás törvénynek még csupán a kegyeletből folyó tékozlás ellen kellett küzdenie, t. i. azon túlságos és fölösleges költekezés ellen, a mit a halott eltakarítása alkalmával fejtettek ki a hozzátartozók. Cic. leg. 2, 23. 24. Később azonban a fényűzés és pazarlás mind építkezésben és ruházatban, mind étkezésben s általában az életmódban oly nagymértékű volt, hogy számos törvény jött létre a korlátozása czéljából, névszerint: lex Metilia de fullonibus (217. Kr. e.), l. Publicia de cereis (209), továbbra az ú. n. leges sumptuariae; l. Oppia (215), a melyet a nők fényűzése ellen hoztak, de 20 év mulva a l. Valeria Fundania eltörölt; a l. Orchia (183), Fannia (161), Didia (143), Aemilia (115), Licina (103 körül), a melyet rövid fönállása után a l. Duronia (97) eltörült; a l. Cornelia (81), Scribonia (50), Julia Caesaris (46) és Augusti (18). Lásd Lex alatt. A későbbi császárok alatt már az erkölcsromlással együtt a fényűzés a kiirtását czélzó császári rendszabályok daczára is teljesen megrögzött bajjá lett. Tac. ann. 3, 52 skk. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
