Manumissio
Manumissio, szabadságot adó jogügylet. A rabszolgaszabadítás vagy 1) ünnepies módon történt (m. justa), még pedig a) per vindictam, midőn az úr a rabszolgáját valamely birói hatalommal fölruházott hatósági személy előtt a vindicatio in libertatem képleges cselekvényével szabadnak nyilvánította (Liv. 41, 9), l. Assessor; b) per censum, midőn a rabszolgát ura a censuslistába iratta be (Cic. de or. 1, 40); c) per testamentum, ha a rabszolgát végrendeletében tette az ura szabaddá; ha egyenesen, világos szavakkal történt a szabadnak nyilvánítás (m. directa), akkor a fölszabadultnak libertus orcinus (χαρωνιτης) lett a neve, mivel patronus nélkül maradt; ha pedig az örökösre bízta a fölszabadítást (m. fidei commissa), akkor a fölszabadításnak a rendes formák [a) b)] szerint kellett megtörténnie. Olykor bizonyos föltételekhez kötötte a fölszabadítást a végrendelettevő s akkor e föltételek teljesüléseig a szolga valóságban szolga maradt ugyan, de már jogosan tartott számot a libertasra (statu liber, libertus futurus). A fölszabadítás ezen 3-ik módja azonnal megadta a civitast, a melyet általánosan elismertek. 2) Formaszerű módon történt a fölszabadítás, ú. m. per epistolam, ha levélben történt a nyilatkozat; inter amicos, mikor a szabadnak nyilvánítás 5 tanu előtt történt; per mensam, ha az úr rabszolgáját az asztalához hívta étkezni s úgy bánt vele, mint szabad emberrel; filii nuncupatione, ha úgy bánt vele, mint fiával; adoptione, ha örökbe fogadta. Az ilyenek valósággal szabadok voltak ugyan, de az állam nem ismerte el szabadságukat (Cic. Mil. 12: in libertate morabantur). Constantinus császár hozta be a m. in ecclesiát, midőn az úr templomban a közönség előtt nyilvánította ki akaratát. Minthogy a fölszabadítással túlságosan visszaéltek, Augustus megnehezítette azt a lex Aelia Sentiával (Kr. u. 3), a mennyiben 20 éves koron alul levő dominus a még 30 éves koron alul levő rabszolgáját csakis per vindictam bocsáthatta szabadon, ha előbb egy 5 senatorból és 5 lovagból álló consilium előtt elfogadható okát adta szándékának; a valamely vétség miatt megbélyegzett rabszolga csak peregrinus dediticius lehetett. A lex Fufia Caninia (Kr. u. 7) megszabta a végrendelet útján fölszabadítható rabszolgák számát; a lex Junia Norbana (Kr. u. 18) azoknak, a kik egyszerű módon nyertek szabadságot, a latin coloniák jogát adta meg (azért: Latini Juniani). V. ö. Vécsey, Institutiók, 1902, 101 skk. ll. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
