Intercessio
Intercessio, 1) kezeskedés vagy a jótállás megigérése másnak az adósságáért. Jogtörténeti alakjai: a sponsio, fidepromissio és fidejussio. A lex Cornelia de sponsu (88. Kr. e.) elrendelte, hogy semmiféle kezességgel sem vállalhat magára senki sem többet 20.000 sestertiusnál egy és ugyanazon évben. Gaj. 3, 124 sk. A nők jótállását a S. C. Vellejanum tiltotta (46 Kr. u.) Justinianusnál a kezességnek már csak egy alakja van: a fedejussio, a mely azonban a 4. Novellában szintén lényeges változásokon ment keresztül. V. ö. Vécsey, Institutiók 1901. 418 sk. ll. 2) Valamely magistratus tiltakozó közbelépésére tiszttársa vagy egy nála alsóbbrangú magistratus ellenében és a néptriubnus bármely magistratus ellen a dictator kivételével. Gell. 14, 7. Cic. legg. 3, 3. Az i. köztársasági alkotmány kifolyása s a par majorve potestas elvén alapszik. A királyság idejére nézve nem is lehet róla szó. A tribunatus pl. behozatala után mindinkább erre szorítkozik az i. gyakorlása, rogatiók, senatus decretumok, azonkívül magistratus egy birói törvénykezés ellen; consuli i. consul ellen, praetori praetor ellen (par potestas) vagy consuli i. praetor ellenében, praetori a quaestor ellenében (major potestas) ritkán fordult elő. Néptribunusok egymás ellen is gyakorolták e jogot, s minthogy a potestas nagyobb volt az akadályozásban mint a rendelkezésben (Plut. Cat. min 20) egy tribunus közbelépése a többi összetartó munkálkodását képes volt megakasztani. Liv. 2, 44, 3. Sen. contr. 1, 5, 3. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
