Evocati,
Evocati, azok a kiszolgált római katonák, kik a hadvezér felszólítására (evocatio) újra katonai szolgálatba léptek. Már 299-ben Kr. e. alakított Siccius ilyen 800 főnyi cohorsot. Dionys. 10, 43. Flaminiusszal 198-ban 3000 evocati ment Macedoniába. Plut. Flamin. 3. A polgárháborúk idejében különösen gyakori ez az eset és nemcsak szükségből történt meg, hanem mivel az evocati kipróbáltságát és megbizhatóságát a hadvezérek igen sokra becsülték. Marius, Catilina, Cicero, Pompejus, Caesar és Octavianus seregeiben egyaránt találkozunk velök. Magától értetődik, hogy az evocati nem lehettek egyenrangúak a többi katonákkal. Valószínűleg csak a harczra használták fel. Rangban és zsold tekintetében pedig mindjárt a centuriók után következtek. Caes. b. c. 1, 3. 3. Az evocati Augusti intézménye Augustustól ered (Dionys. 55, 24) s fennállott Constantinus koráig. Ezek a Romában és környékén állomásozó helyőrségből kerültek ki. Külön csapatban szolgáltak a praefectus praetaorio parancsnoksága alatt s vagy különös megbizásokat kaptak (ab actis fori, a commentariis custodiarum stb.) vagy tisztekké léptek elő. Egy tétényi feliraton (CIL III 10378 = 3395) az evocatus mint a praetori lovasság gyakorlómestere szerepel. A legiókban is voltak evocati, de csak egyesével lehettek. A II. segédlegióból mindössze hárman ismeretesek. CIL III 3565. 3413. 3470. Az egyik úgy tünik fel, mint a ki az orvosokat ellenőrzi, egy másik pedig centurióvá lép elő. Marquardt, Römische Staatsverswaltung 22 S. 387 f. K. BÁ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
