Epiphanius
Epiphanius, ’Επιϕανιος, kiváló vitázó keresztény theosophus, Cosntantia püspöke Cypruson a Kr. u. 2-ik és 3-ik század határán, született Eleutheropolisban Palaestinában. Fő műve a 3 könyvből álló παναριον (= panarium, kenyérkosár) χατα πασων των αιρεσεων, mely vagy nyolczvan eretnek-tan czáfolatát foglalja magában, a dogmatikai vitatkozások ismeretének főforrását képezi; belőle maga a szerző csinált egy kivonatot (αναχεϕαλαιωσις). E.-nak tulajdoníttatik a legjobb kéziratokban az úgynevezett Physiologusnak (’Επιϕανιου εχ των ’Αριστοτελους ϕυσιολογου περι ζωης) átdolgozása is, mely 49 fejezetben csodatörténeteket ad az állatvilágból, oly módon, hogy az állatok csodálatos tulajdonságai a keresztény tanra vannak vonatkoztatva. A könyv maga E.-nál korábbi időkből származik és E. ha csakugyan ő a szerzője, úgy dolgozta azt ki, hogy az alapul vett állati csodatörténeteket a keresztény hitre magyarázta. Aristoteleshez semmi köze sincs a munkának, kinek neve csak mint első rangú természetismerőé említtetik a czímben. A középkorban a legolvasottabb művek közé tartozott, miről a sokféle (latin, aethiopiai, syrus, német) fordítás is tanuskodik. – Irodalom: Kiadások: Dindorf, Epiphanii opera, Lipsiae 1859. Migne, Patr. Gr. t. 41–43. Lauchert, Geschichte des Physiologus, mit kritischer Ausgabe des griechischen Textes, Strassburg, 1889. Lipsius, Zur Quellenkunde des Epiphanios, Wien, 1865. P. V.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
