Zsolt 42
Zsolt 42
Zsolt 42.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Zsolt 42.2
Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
Zsolt 42.3
Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
Zsolt 42.4
Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?”
Zsolt 42.5
A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.
Zsolt 42.6
Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét
Zsolt 42.7
és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
Zsolt 42.8
Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
Zsolt 42.9
Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
Zsolt 42.10
Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Zsolt 42.11
A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?”
Zsolt 42.12
De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
