Zsolt. 73
Zsolt. 73
Zsolt. 73.1
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta * szívűek.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta * szívűek.
Zsolt. 73.2
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Zsolt. 73.3
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván * a gonoszok jó szerencséjét.
Zsolt. 73.4
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Zsolt. 73.5
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Zsolt. 73.6
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Zsolt. 73.7
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Zsolt. 73.8
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek * fennhéjázással.
Zsolt. 73.9
Az égre tátogatják * szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Zsolt. 73.10
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Zsolt. 73.11
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Zsolt. 73.12
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Zsolt. 73.13
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, * és mostam ártatlanságban kezeimet;
Zsolt. 73.14
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Zsolt. 73.15
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Zsolt. 73.16
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
Zsolt. 73.17
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak * sorsát.
Zsolt. 73.18
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Zsolt. 73.19
Mind elpusztulnak * egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Zsolt. 73.20
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Zsolt. 73.21
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Zsolt. 73.22
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Zsolt. 73.23
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Zsolt. 73.24
Tanácsoddal * igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Zsolt. 73.25
Kicsodám van az egekben? Náladnál * egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Zsolt. 73.26
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Zsolt. 73.27
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Zsolt. 73.28
De én? Isten közelsége oly * igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
