Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
Egy szó kiált: A pusztában * készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; * mert az Úr szája szólt.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; * bizony fű a nép.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
Ímé, az Úr Isten * jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
Mint pásztor, * nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, * a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, * mint tanácsosa?
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég * az áldozatra.
Minden népek semmik Ő * előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
És kihez hasonlítjátok * az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert * keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, * lakásra;
Ki a fejedelmeket * semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, * mint polyvát, forgószél ragadja el:
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? * Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett * az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten * az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét * megsokasítja.
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem * fáradnak el!