Torma
Torma (növ., Meliusznál orratekerő T., tengeri retek, Cochlearia L., C. rusticana Lam., Armoracia rusticana Fl. Wett.), a kalánfűgénuszába számított fűnemü növény, többnyáréltü, hosszasan hengeres elágazó gyökeréből szétinduló nagy hosszukás alaku, csipkés szélü tőlevelekkel, 60-90 cm.-es szárán szárnyasan hasogatott, a véghajtások felé egyszerüsödő levelekkel, fehér szirmu keresztes virágokkal és tojásdad becőkékkel. Dél- és Kelet-Európa polgára, patakjaink partján gyakori; talán elvadult. Kertben majdnem kiirthatatlan gyommá hatalmasodik el. Számos fajtáját termesztik, p. édes norinbergi, csípős debreceni stb. Április első napjaiban az ágaktól megtisztított mellékgyökereket sorban görbére ásott lyukakba ültetik s a korona végéig elfödik. A földet gyakran lazítják, a gyökeret szt. János napja körül kiássák s a mellékgyökerektől megtisztítják. Novemberben kiássák a gyökereket s a vastag, hosszu gyökereket használják; a vékonyat, továbbá a mellékgyökereket pedig elültetik. A friss gyökér megreszelve illó-erős, nagyon átható s könnyekre ingerlő szagu s erős, égető és maró ízü; a bőrön vörös hólyagokat húz. Ezelőtt orvosság volt, ma konyhanövény. A T. hatásos alkatrésze a gyökér megreszelése alkalmával képződő párolgó olaj, mely ugy látszik az illó mustárolajjal azonos. A nagy termésü T. (C. macrocarpa) az előbbihez nagyon hasonlít, kevésbbé erős gyökérrel, hazánkban honos; valószinüleg az előbbinek törzsnövénye. Indiai T., l. Sarkantyuka. L. még Édes torma.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
