Jegenyefenyő
Jegenyefenyő vagy bálványfenyő (növ., Abies Tourn. Don, Picea Link, l. a mellékelt képet), tobzos, tűlevelü fa a fenyőfélék családjában. Tűje négyszögletü, ritkán oldalvást lapított, az ágakon köröskörül sorakozik, egyforma szinü, magánosan áll (egytűs fenyő). Toboza hosszu, hengerded; pikkelye egyenletesen vékony, cimertelen, maradandó, a toboz tengelyéről nem hull le, mint a
JEGENYEFENYŐ.
A jegenyefenyő. (Abies excelsa Poir.).
1. A hajtás csúcsa a himes barkával. 12. (az 1. számu rajzon) a Chermes nevü fenyőtetü gubacsa.
2. u. az a fiatal tobozzal.
3. az érett toboz
4. a tobozpikkely külső oldala; lent a rhomboid kis fedő pikkelye látható.
5. u az a belső oldalát tekintve, a zászlós két maggal.
6. u az a mag nélkül, de ennek a lenyomása látható.
7. a mag zászlajával, a nélkül és a zászló mag nélkül.
8. a felrepedt him, két oldalról.
9. a tű és keresztmetszése.
10. a csiranövényke, a tetején van még a maghéja .
11. u az a maghéj nélkül. -
szemerkéé, az egész toboz egyben esik le a fáról. 11 faja közül Európában s hazánkban csak egy nő. Ez a jegenye, v. mint Vas vármegyében most is hallani, keresztes fenyő (karácsony-fenyő, Abies excelsa lam., Pinus Abies L., Picea vulgaris sive P. excelsa Link, Pinus Picea Dur.), fenyveseinknek leggyakoribb és legtetemesebb alkotó része, azért az egyszerü fenyő név ezt a fát legjobban illeti meg. Egyike a legcsinosabb erdei fáknak, szép tornyosan nő. Törzse pirosas-barna, rendetlenül, de nem mélyen barázdolt, 44-48, sőt 64 m.-nyire is megnő, 1-2 m. vastag. Alsóbb gallya gyakran lecsüng, tűje egycsúcsu, szurós. Barkája kinyilás előtt szamócához hasonlít, piros, hosszas, 2-6 van együtt a tavalyi ágacskán, ellenben a karminszinü, egész 5 cm. hosszu toboza a tavalyi hajtás csúcsán van. Toboza 13-16 cm. hosszu, zászlós magva októberben érik, de csak jövőre szóródik ki, mire a 3. évben a toboza is leesik. Csak vizszintes és csekély mélységben levő gyökereket bocsát, melyek zárt erdőben sürü szövedéket alkotnak. Csemetéje csak 4-6 esztendős korában kezd jobban megnyulni; karácsonyfának sokat elpusztítanak. Csak 20-30 esztendős korában kezd erőteljesebben növekedni, 50 esztendős koránál hamarább nem igen érlel magvat, némelykor töméntelen tobozának nehézsége alatt a koronája eltörik. Bő magvazása egyre-másra 5 esztendőnkint szokott bekövetkezni, 300 esztendeig elél. Hazánkban a sikon nincs, a hegyekre huzódik, s ott a nevezetes fenyveseket v. fenyőövet (felső erdő) alkotja. Fölötte a hegyeken más erdőalkotó fa nincs, a havasi fenyővel meg a rozmaringfenyővel együtt a legmagasabbra felhtó fa. Sikságon csak Európa É-i részén nő. A J. haszna és fatermelése egyáltalában nagy; jövedelmezőbb fa alig van. Fája halvány pirosas-sárga, az évgyürüktől pirosasan csikolt, puha, nem olyan könnyen hasad, mint a szemerke. Fájának tüzelő ereje csekély, de épületfának nagyra becsülik; házi eszközöknek, zsindelynek is jó. Sziléziában rostjából papirt készítenek (fapapiros), de ez törékeny. A magától kifolyó gyántáját, mely megkeményedve szemcsés, vad tömjénnek hivják, s az igazi tömjént szokták vele hamisítani. A gyántáztatás azonban a fának csak akkor nem árt, ha legfeljebb 1-2 lék van rajta, különben megbetegszik. Felapírott fájából kémiai uton facellulozát is előállítanak. Több fajtája van. Ilyen a toboz szine szerint a var. chloracarpa és erythrocarpa Purk. (zöld- és pirostobzos), a var. Carpatica Loud., a kigyó-fenyő v. vesszős J., var. viminalis Alstr.), melynek gallya hosszura nyulik, kevésbé v. éppen nem ágazik el, egy része lehajlik, egy kissé a tái és lesimulnak. Ha a gallya nagyon lecsüng, szomoru-fenyő a neve. A J. amerikai rokonai közül említésre méltó az Abies Mariana Mill. (A. nigra Desf.); koronája kúpforma, tűje nagyon sürű, toboza kicsi; É.-amerikai nagyon csinos fenyő. A piros fenyő (A. Americana Gärtn., A. rubra Poir.) J.-höz hasonlít, tűjének a szine többé-kevésbé deres-zöld, toboza pirosas. É.-Amerika angol birtokain terem. Az A. orientalis L. (keleti fenyő) kurta-tűs, nagyon csinos, egész 25 m. magas fa; gyántáját sapindusnak v. fenyő-könny-nek nevezik; diszva. V. ö. Baur, Die Fichte in Bezug auf Ertrag, Zuwachs und Form (Berlin 1877).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
