Epikúros
Epikúros, görög filozofus Gargettos, athéni démoszban, szül. Kr. e. 341., megh. 270. Apja iskolamester volt Samosban, talán ott született E. Samosban hallgatta Pamphilost, Platon tanítványát. Nagyobb hatással volt rá Nausiphanes, Demokritos követője, és E. korán tanulmányozta Demokritos műveit. 18 éves korában rövid ideig Athénben tartózkodott, ahol akkor Henokrates tanított az Akadémiában. Aristotéles akkor Shalkisban volt. 32 éves korában nyitott ő maga iskolát, először Mitylenében, azután Lampsakosban s nehány évvel később (Kr. e. 306.) Athénben, amelynek élte végéig élén állott. Nyaralójában, ahol az iskola volt s a hozzá tartozott kertben Görögország minden részéből, Kisázsiából, Sziriából, Egyiptomból gyültek össze a tanítványok. Az iskolában vidám, kedves hangulat uralkodott; minden durvaságot távol tartottak; a tanítványok ragaszkodtak mesterükhöz s megmaradtak mellette. E. iskolája ama zavarok közepett, melyek akkor Görögországot dulták, a boldogok szigetének látszott, ahol mellőzve a spekuláció rögösebb részeit, azt tanították, hogy az élvezet főcélja az életnek. Mikor E. meghalt, nyaralóját s kertjét barátainak hagyományozta, akik minden hó 20-án összegyültek s vidám ünnepet ültek. A pénzt hozzá E. külön hagyományozta nekik.
Filozofiáját három részre osztotta, logikára, fizikára s etikára, csakhogy a logikát a fizika szolgálatába szegődtette, ezt meg az etikáéba. Logikáját kanonikának nevezte; célja a logikának a megismerés szabályait (kánonjait) s az igazság kriteriumait tanítani. Három forrása, kánonja van az igazságnak; az észrevevések, a képzetek (prolépszis) s az érzelmek. Az észrevevések igazak s nem csalhatnak meg bennünket soha. A képzet emlékezetbeli kép, mely megmarad bennünk s a mely a szó hallására, melylyel jelezzük, föltámad bennünk. Tehát a képzetek mind észrevevésekből származnak, voltakép csak egyetemesített
Epikúros.
észrevevések. A vélemény lehet igaz v. hamis; azaz csak akkor igaz, ha észrevevés megerősiti, ellenkező esetben nem igaz. Az érzelmek a cselekvés irányzói, megmutatják, mit kell kerülnünk, mit kivánnunk. A logika bonyolódottabb kérdéseit E. nem tárgyalja. A fizikában is gyakorlati szempontok után indul E. A fizikát azért tanuljuk, hogy a dolgok természetes összefüggését átlátva, megszabaduljunk az oktalan babonától keltett félelemtől. A fizikában Demokritos nyomán jár E. A főelv az, hogy minden ami történik, természetes okokból történik; az istenek beavatkozásának gondolatára a magyarázatban nem szorulunk. A semmiből semmisem lesz és ami van, nem lehet semmivé. Öröktől fogva vannak az atomok s a tér. Az atomok tulajdonságai: alak, nagyság és suly. Sulyuknál fogva az atomok függélyesen lefelé esnek, mind egyenlő sebességgel. Ha párhuzamosan esnének, nem találkoznának, nem érintkeznének, tehát nem is alkotnának világot. Azért E. fölteszi, hogy az esés egy bizonyos pillanatában eltérnek az egyenes iránytól, egy neme a szabadságnak áll be, s származnak egymással való találkozásaik, érintkezéseik, a melyekből erednek a testek, s e testek különböző irányu mozgásai, fölfelé, oldalvást s forgatagban. Igy keletkeznek világok, a milyen a mi földünk s a látható csillagok. A csillagok nem élő valók, s körülbelül akkorák, a minőknek látszanak. Az üres világközökben (intermundia) laknak az istenek. Ezek örök, boldog valók, a melyekről világos képzetünk van, mert gyakran megjelennek az embereknek, de amit a tömeg az istenekről hisz, többnyire hamis nézet. Az istenek a legfinomabb atomokból állanak, nem törődnek a világgal s az emberekkel és zavartalan boldogságot élveznek. Nem félelemből kell őket tisztelni, hanem kiválóságuk miatt, melynek folytán ideáljainkká lesznek. Állatok és emberek a föld szülöttjei; az ember lassan fejlődött tökéletessé. A lélek finom atomokból álló lég- és husnemü test, mely az egész testben el van terjedve. Az érzéki észrevevést anyagi képek közvetítik, melyek a testektől elválnak s belénk hatolnak. A halál után a lélek atomjai széjjeloszolnak. Ha a halál eljön, akkor mi már nem vagyunk; amig pedig mi vagyunk, a halál nincs, ugyhogy semmi közünk a halálhoz. Végzet nem létezik, szabadok vagyunk. Látnivaló, hogy az egész felfogás a naturalizmus következetes keresztülvitele, hogy minden félelmet az istenektől távol lehessen tartani.
Az etika a fődolog a filozofiában, melynek célja gondolkodás utján boldogságot adni az embernek. A legfőbb jó a boldogság. A boldogság pedig a kéjben van. De nem a testi kéj az erősebb, erősebb a szellemi élvezet; mert a testi csak pillanatnyi, a szellemi multra s jövőre vonatkozik, az emlékezet s a remény táplálja s erősíti. Nem minden élvezet keresendő, nem minden fájdalom kerülendő, mert némely élvezet nyomában kín jár s némely kín elviselése nagyobbaknak veszi elejét. Ezeket kell megfontolni; minden cselekvésnél mérlegelni kell, hogy miféle kellemes s kellemetlen érzelmek következnek majd belőle s a végeredmény gyanánt kell eljárni. A helyes belátás ezért az erény, belőle származik a többi. Csak az fogja a fájdalom legkisebb összegének árán az élvezet legnagyobb összegét elérni, aki helyes belátással rendelkezik, e szerint cselekszik s ezt fogjuk erényesnek nevezni. Erény nélkül tehát nincsen boldogság, s az erény a legbiztosabb ut a boldogsághoz. Epikuros etikája az egoizmus rendszere, mert mindenkor az egyén élvezete a döntő szempont.
Az epikurizmust sok tekintetben igazságtalanul itélték meg. Mint a kizárólagos naturalizmus rendszere, nagy szolgálatot tett a természettudományi gondolkodás fejlődésének, etikai tekintetben pedig, ha elvei nem felelnek is meg a mi tisztultabb etikai felfogásunknak, a gyakorlatban éppenséggel nem tanított erkölcstelenséget, ellenkezőleg sok erényre buzdított, mértékletességre, leliismeretbeli nyugalomra, igazságra, barátságra stb. (V. ö. Lange, Gesch. d. Mat.) E. nagyon sok művet irt, állítólag 300 kötetet, kevés gondot s fáradtságot fordítván az irásra. Eleget is korholták érte a forma iránt érzékeny régiek, de elismerték iratainak átlátszó világosságát. Ő maga rövid tételekbe foglalta tanítását, melyeket Diogenes Laertius megőrzött számunkra. A természetről szóló műveinek töredékeit megtalálták Herculaneum romjai közt (Kiadta Orelli Lipcsében 1818.). Ujabb töredékeket e műből kiadtak 1866-ban (Hercul. voll. collectis altera. Nápoly). Tanítványai közül a legnevezetesebb Metrodoros Lampsakosból. Kiváló követője a római költő Lucretius (95-52 Kr. e.) aki nagy tankölteményében De rerum natura szenvedőleges apostola az epikureizmusnak, bámulatos művészettel adja elő e rendszer elvont gondolatait. (L. Lucretius.) Horatius is E. hive. A római cszászárok idejében Epikúros filozofiája nagyon el volt terjedve, talán Kr. u. III-IV. sz.-ig maradt fen. Epikur s iskolájának méltatását v. ö. Zeller nagy művében (IV. köt.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
