A sün
A sün
A gyermekmesék hőseként is gyakran szereplő sün (Erinaceus europaeus) ma még viszonylag gyakori állat, megtaláljuk a ligetes erdőkben éppen úgy, mint a nagyobb parkokban, kertekben, mezőgazdasági területeken, sőt az alföldi nagy legelőkön is. Éjszaka mozog, a nappali órákat összegömbölyödve rejtekhelyén tölti. Alkonyattól jár zsákmány után. Sok rovart fogyaszt, de megeszi a csigákat, a békákat, az eléje kerülő apró rágcsálókat, néha kifosztja a földön fészkelő madarak otthonait. Habozás nélkül megtámadja a viperát is. Korábban azt hitték, immúnis a kígyóméreggel szemben, de az újabb vizsgálatok ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A viperával vívott harc során elsősorban tüskéi segítik. Amikor a szimatoló sün a kígyóra bukkan, erős állkapcsaival nyomban megragadja, ahol éppen éri. A vipera természetesen dühösen védekezik, méregfogaival támadója felé kapdos, de csak az előremeresztett tüskékkel találkozik. A sün végül szétmorzsolja áldozata gerincét, és jóízűen bekebelezi méregfogakkal és méregzacskóval együtt.
A sün hátoldalát sűrűn nőtt, 20-30 mm hosszú és 1 mm vastag hegyes tüskék borítják. Számukat 16 000-re becsülik. Ha az állat veszélyben érzi magát, összegömbölyödik, tüskéit széttárja, így ellenségei nem tudnak hozzáférni. Egyébként csak kevés természetes ellensége van, legnagyobb pusztítója közvetlenül vagy közvetve az ember. Feljegyzések szerint már a régi rómaiak nagy tömegben árulták a lenyúzott bőröket; a tüskéket egyebek mellett gerebenezésre használták. A modern Európában a közúti forgalom jelenti a legnagyobb veszélyt a sünök számára, különösen az autópályákon gázolnak halálra sok-sok ezer állatot évente.
A sün kereken 16 000 tüskét cipel magával. Ősszel téli álomba merül
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
