Selmec akadémikusai
Selmec akadémikusai
Első professzora, a németalföldi (hollandiai) születésű, s korábban Bécsben élt N. Jacquin lett, aki orvos, botanikus és vegyész képzettségű volt. Hat éven át tanított Selmecbányán, de a később, 1783-ban írt kémiai tankönyve visszatért a bányavárosba mint kötelező olvasmány. Utóda is remek szakember volt: G. Scopoli, aki Dél-Tirolból került hazánkba, s már 1771-ben tankönyvvel lepte meg hallgatóit. Országos hírű tudós volt ő, a természet három országáról írt műve még Csokonai házikönyvtárába is eljutott, s nyilván szívesen forgatták azt Csokonai tudós barátai is.
Úgy tűnik, hogy Selmec csillaga egyre feljebb haladt, a Scopoli-utód, egyben Bergman-tanítvány, Ruprecht Antal munkásságából ugyanis erre következtethetünk. Ő már az ún. antiflogisztikus kémia híve volt, s 1792-ig valóban a lehető legmodernebb szellemben vezette be hallgatóit a vegytan titkaiba. Talán nem véletlen, hogy utóda egy volt selmeci diák, Müller Ferenc lett, aki a nemzetközi színtéren is versenyezhetett a kémia nagyjaival. Müller nevéhez ugyanis már egy kémiai elem, a tellúr felfedezése fűződik, s ilyen dicsőséget bizony nem sok vegyész könyvelhet el magának.
De nemcsak ezért lett Selmec nemzetközi hírűvé, hanem azért is, mert ez volt az első olyan európai főiskola, ahol a hallgatók kötelező laboratóriumi gyakorlaton vettek részt, s midőn 1794-ben megtervezték, a később oly nevessé lett francia főiskola, az École Polytechnique tantervét, ahhoz a magyar iskola szervezetét vették alapul. Liebig ezután már a francia mintára hivatkozva vitte tovább Giessenbe ezt az oktatási módszert, s így terjedt el Európában. A kezdet azonban a selmeciek érdeme.
Ez volt az intézmény virágkora, amelyben tehát Müller elemet fedezett fel, egyik utóda, Wehrle Alajos pedig egy ásványt, amelyet neve után wehrlitnek neveztek el.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
