Zrínyi Miklós: ARIANNA SIRÁSA
1. | Adria tengernek fönnforgó habjai |
Vallyon oly nagyok-é Mongibél lángjai,
Mint égő szüvemnek lángos hatalmai?
2. | Én éjjel, én nappal keserven ohajtok, |
De nagy nyavalyámbul gyógyulni nem tudok,
Sőt sebben, sőt kinban ujulton ujulok.
3. | Nagy sebet mert csinált Cupido szüvemben, |
Mint egek forognak örök környületben,
Ugy bum, ugy bánatom forog örökségben.
4. | Én Márst énekelek haragos fegyverrel, |
Másfelől kis isten megkerül fegyverrel,
Harcol, vagdalkozik lángozó szüvemmel.
5. | Két nagy harcban meggyőzött immár engemet, |
Illyen nehéz okkal nékem kegyelmezett,
Hogy irjam Teseus nagy hitetlenségét.
6. | Bizony nagy büntetés, mert én inkább irnám, |
Mennyi sok ohajtást érette heában
Sürü fölyhök közzé szélnek bocsátottam.
7. | Mennyiszer könyvemmel ezt az sebes Drávát |
Most is könyveimtül forgó örvényt forgat,
És maga magában neveli haragját.
8. | És ezt mind érette, és mind csak heában; |
S ott érte fejemet ágoztam laurusban,
De szelet fogtam, pénzt gyüjtöttem álmomban.
9. | Ah háládatlan, és nem hajt meg én kinom, |
Nem hajt meg szép versem s utánnad járásom,
Égő tüzem, árvizem, sok sohajtásom!
10. | Halljad meg most Téseus hitetlenségét, |
Halljad Ariannának siralmas versét,
S nagyobbnak véljed háládatlan éltedet.
11. | Tebrus vize mentiben szép Ariánna |
Mert Cupido örömöt mutat álmába;
Azt tudja, hogy Teseus fekszik ágyába.
12. | De fülemülének ékes szóllásával |
Felnyitja szép szemét, látja hogy szép hajnal
Röpdözve elöljün harmatos szárnyával.
13. | Ölelni kivánván Teseust, életét, |
De semmit nem talál, csak az üres helyét,
Meghidegült ágyát, és hitetlen jelét.
14. | Akkor mintha menykü szörnyü szelletivel |
Sokáig nem szóllal, mert szava elmével
Maga jüvendőjére röpült vala el.
15. | Mindazáltal azonnal elméje megtér, |
Ő meztelenen is sátorbul futni mér,
Körül-körül keresi és ismét betér.
16. | Üti fejér mellyét, szaggatja szép haját, |
Kifut Tebruspartra, hon maga folyását
Tengerben adóúl önti, hamarságát.
17. | Ott széles tengeren szemét megforgatja, |
És semminek másnak szavát nem hallhatja,
Csak szép Alcionnak, mint társát siratja.
18. | Echo is bánattal szól Ariánnának, |
Mert ha ő panaszol, szól az kűszikláknak,
Echo bus választtal nevet bánatjának.
19. | De ő az sötétben hajót messzi látja, |
"Teseus! Teseus!" ismétlen kiáltja:
Amaz ütet nem hallja s nem is hallhatja.
20. | Int és visszahija gyönge kezeivel, |
Arianna késéri végig szemeivel,
Mig hajó szeme előtt tengeren tünt el.
21. | Akkor osztán szaggatja aranyos haját, |
Nem messzi megszemlélt egy magas kűsziklát,
Rá hág, és tengernek igy kezdi panaszát:
22. | "Jaj szerencsétlen én, jaj én boldogtalan! |
Kit Hesperus adott, Lucifer or módján
Ellopta, elragadta tülem hamarján.
23. | De nem ragadt el senki, Teseus, téged, |
Hon eskütt szerelmed? Hon van igaz hited?
Talán vitorláddal szélnek eresztetted?
24. | Te hitetlenséged viszen oly hirtelen, |
Eredj, eredj, Teseus, eredj, hitetlen,
Az én lelkemet is viszed te fenyődben!
25. | De ha hajód lelkemet veled hordozza, |
Nem oly nehéz, elhidd, ez az Arianna,
Hogy te hajód őtet is el nem birhatná.
26. | Elmentél, kegyetlen, elmentél, mint gyors szél, |
Sőt örök halálban engem eltemettél,
Hitrontó, engem vesztő, keményebb ércnél.
27. | Bizol, országodban hogy mensz triumfussal, |
De ha ki fog kérdeni: győzted mi móddal,
Tagadsz-e: Ariánna okosságával?
28. | Micsodás látatja lesz vitézségednek, |
Nem tulajdonitja senki ezt kezednek,
Hanem Ariánna esztelen szüvének.
29. | Ki fogja mondani, hogy labirintusbul, |
Sok száz mind okossabb, mind vitézebb abbul
Ki nem tudott jünni csalárdos fogságbul.
30. | Ah, mert Ariánna adá ezt tenéked, |
Ihon mint fizet most nagy hitetlenséged,
Prédául vad helynek hagyál és tengernek.
31. | Miért nékem nem hagysz cérnát és tanácsot, |
Ah, miért nem csaptad nyakamban az kardot?
Csináltad volna meg előbb az koporsót.
32. | De több triumfust is számlálnál házodban, |
Osztán ott hirdetnéd széllel országodban:
Egy leánzót megcsalál hamisságodban.
33. | De nézd meg, kitül futsz és ki előtt szaladsz, |
Ki néked életet, annak te halált adsz,
Én labirintusbul, te nagy fogságban hagysz.
34. | Eredj, eredj, hitetlen, szelek szárnyával, |
Elsiet utánnad és eljün károddal,
Mert nevekre esküttél nagy hazugsággal.
35. | De talán azt tudod, istenek megholtak, |
Prometeust kányákkal elszaggattatták,
Az kik Salmon királyt föld alá rontották?
36. | Vagy kik Atlást forditák nagy kűsziklára, |
Atreust, Terodamant mérges sárkányra,
Hecubát ebbé, Scillát ugató habra?
37. | Sem siet, sem késik haragja Istennek |
Szélvésszé forditja sohajtó kedvemet,
Én bánatimmal elburitnak tégedet."
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir