Tóth Árpád: VELENCE
Nem ing a bárka teste,
Nyugszik halásza mind,
Lámpás sem int.
A bronz oroszlán zordon
S nehéz talpat emel
Az égre fel.
Hajók s dereglyék száza,
Mint halk kócsagsereg,
Úgy szendereg.
Száll vízi pára resten,
És könnyü szél kereng -,
Zászlócska leng.
Elbúvik, s szende arcán
Csillagos fellegek
Fátyla lebeg:
Ha ölti fátyolát ő,
Így hull rá árnyvető
Sűrű redő...
S a sok bús ivű csarnok
S lovag-lépcsőn a sok
Hószínü-fok,
S a mord szobrú terekkel
S a rév, mely rengni kél,
Ha száll a szél,
Csak egy-két alabárdos
Jár, hol bástyázva áll
Az árzenál.
Hány drága lány mereng itt,
Hány gyöngyvirág, remek,
Vár, les, remeg...
Hány öltözik kevélyen,
S éjszín álarcot ölt
Tükre előtt.
A szép Vanina vágyban
S aléltan, még ölel -,
Így alszik el.
Víg gondolán kalandos
Mámor közt hajnalig
Dalol, iszik...
Kissé mindenki kába,
S gyönyörre adja itt
Bús napjait?
Vén dózse-kastély lomha
Avitt órája zord
Bús óra-sort.
Makrancos, szép rubinszád
Csókját, melyet vagy ád,
Vagy megbocsát!
Bájad s az enyhe könnyet,
Melyet fakaszt az éj
S a drága kéj!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir