Tompa Mihály: FENT ÉS ALANT.
Ama büszke palotára!
Ama büszke palotának
Nagy a fénye, nagy az - árnya!
Ott világos minden ablak,
Beteg ember, vagy halott van
A háznál, hol igy virasztnak!
Azoknak, kik ott születtek:
Ki tudja, hol lesz haláluk;
Odafent-e, vagy te benned?
S ott nagy termek, boltos ívek;
Közel vannak itt egymáshoz,
Távol vannak ott a szívek!
Szűken bánik a kenyérrel:
Fenn párolg sok drága étek...
S egy izes falat se kél el!
A kunyhót a palotával,
Gyenge bokrot, büszke tölgyet,
Haragjában porba ágyal:
Felkél a kunyhó lakója,
Más falat rak a romokból,
Szarufáját összerójja;
Újra sarjad, újra zöldűl,
Gyógyul a ház, gyógyul a sziv
Lassan lassan mély sebébűl.
Visszatér a régi fecske;
Ugy illik a boldog kunyhó
Kéményébe, nagy recsegve.
Feketülve ott hever még;
Önmagára szomorító,
Volt urára vádló emlék.
Az elődök képe, kardja;
Nem akad, ki az ereklyét
A rom közűl kikaparja.
Hogy a kastély egybeomlott,
S most növeszt rá szánalomból
Sűrü burjánt, kúszó loncot.
Ama büszke palotára!
Benne fénynek, hatalomnak,
Nagy az ára, nagy az árnya!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir