Tompa Mihály: MÁTYÁS KIRÁLYRÓL.
Erdős tövénél a Hargitának.
Hazug beszéden kapván a székely,
Táborba szállott oktondi ésszel!
Sátor gyanánt áll a terepély bükk;
Sok harci szerszám megtámogatva,
S zagyván szedett nép tanyáz alatta.
Ott látni Fancsit, Kérdezve néz szét,
Szűk udvarában tábor-tüzének,
Körébe amint többen gyülének.
Felkölte sok szép igéret mellett!
Kellő a szép szó, de jobb a hadd lám
S ha menne a ló, mért tartja zablán?'
Mit én igérek s szerzek tinéktek!
De nem siettem, - jó néha a les,
Hogy igy a koncért bizton kitörhess!
Velünk a sors is -! halljátok íme:
Kettétört a kard, mely szabna törvényt...
- Mátyás királynak halála történt!»
S mint ki roszul hall és ujra szót vár;
Merőn függ a nép vezére ajkán...
- Kétkedve rázván fejét akarhány.
- Sisak-rostélyzat borítva képét, -
És mond: - ki eddig csak nézte szótlan -
« «Budán halott van! - halott valóban!» »
Meghökken Fancsi, - s felnéz sötéten;
Mi ez? ellenség, avvagy barátja,
Magát ki ekkép dolgába ártja?!
De még bizonylás! kezd fázni tőle...!
S vakösvény e szó: - sürűbe veszvén, -
Budán halott van! vigyázat! ez kém...
- Mely sok vak embert, vesztére tőlt el! -
S ha meg nem sértem, hová törekszik...?»
« «Budáról jöttem s épen csak eddig!» »
Tán többet is tud Mátyás királyrul?»
« «Tudok! - ki békén s harcban kisértem,
Ösmerve vágyat s titkot szivében!» »
- Azaz ha holtnak fordulna nyelve -»
« «Lehet! - mert hidd el felőle szentül:
Szózatja könnyen füledbe csendül!» »
- S a hang mely nőtt... nőtt... most szinte harsog -
Tudom: hüséget mikép jutalmaz,
S mit nyer ki vétett: a pártos, a gaz!
Éltem, nyugalmam népem javára!
S ki rút zavargást tudsz bé hüségbe:
Hallj szót galád fő, és ronda népe!»
«Ki vagy? halál rád...! föl a sisakkal...!»
« «Legyen! nagyon jó ha láttok s látlak:
Nos...! engem hínak Mátyás királynak!» »
Vésznél e halk nesz szól rémesebben...
Igen sok egy perc, hogy összefagyjon
A szivben a vér, a szó az ajkon!
Lángszem... fehér arc...! élő-e, vagy holt!?
Élő-e, vagy holt, ki így betoppan...?
S félni miképen kell tőle jobban...!?
Ha megrakatnám gonosz gyümölccsel...!
Legfőbb helyet fenn, a főnek adván:
De... most az egyszer kegyelmem a fán!» »
Utját ki állná? hadd fusson érte!
És ennyi harcvágy, csatázni mely kész:
Azon segítünk, hogy kárba nem vész.
Mentek rá rögtön! nem várva reggelt!
Székely! ha szablyád megülte rozsda:
Kifényesülhet majd vérbe mosdva!
Mig vérpatak foly holtak szivébűl...
Előre mindig...! ki hátra-fordúl:
E képre bukkan, - s jaj lesz azontúl!
Hogy nyitva, hunyva jól lát e két szem!
Akárhol a fej, de gondja itt jár...
S Mátyás király él, ha meghal is bár!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir