Tompa Mihály: NÉPROMÁNC.
Csak egy kisded ablak fénylik;
Havas eső bele vagdal,
De belől vigan szól a dal.
Ver a szív nagy gyorsaságban;
E kis ház a falu szíve,
Élet és kedv ide gyűlve!
Mulatoznak, tréfát űznek;
Hull az orsó, szakad a szál...
Váltsd ki, édes liliomszál!
Dal és tréfa egymást váltja;
Az ifju nép megvan szépen,
Egyszerű szép erkölcsében.
Elő legény, ki nem félnél!
Menj ki most a temetőbe...
S ezt a nyársat szúrd a földbe.
Özvegyasszony szép leánya:
Szeretőjét félni látván,
Láng borúl el az orcáján;
S a halottnak sírja hol van:
Jár sötétben, jár hidegben,
Minden neszre meg-megrebben...
A legelső sirhalomtúl,
Melybe már leszúrva nyársa:
Valami csak visszarántja!
Szegény meg van fogva véle;
Halk sikoltás hangzik ajkán,
S életnélkül rogy le a lány.
Süt a kis ház ablakába!
Zeng virasztó lassú ének
Közepén a néma éjnek.
Mégis gyászhely a terítő...!
Halvány vagy, szép liliomszál,
Halványabb a liliomnál!
Az özvegy s a falu lánya:
Harmadnapra temették el,
Érzékeny szép gyász-beszéddel:
A virágon harmat reszket...
Szerény, gyöngéd nőiesség
Legyen dísze élteteknek!
Legyek én intő példátok,
Ki korán a sírba szállok!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir