Petőfi Sándor: VÁNDORLEGÉNY
Zsebje: üres a has is.
Zsebem üres, ennélfogva
Üres az én hasam is.
Az igaz, hogy keveset,
No de semmi! van elég, ki
Én helyettem is evett.
Ehetem majd... ha lesz mit.
Addig reménység-anyámnak
Szívom édes emleit.
Teli vannak szemeim,
Megtöltötték a hidegtől
Kiszorított könnyeim.
Legalább sietnem kell,
S így a csárdát, mely még messze,
Szaporábban érem el.
Gyi, két lábam, fussatok!...
Milyen áldott két csikó ez,
Egyik sem kér abrakot.
Mert nadrágom két darab,
Egyik szárát úgy toldottam
A másikhoz a minap.
Volt nekem szép uj ruhám;
De kimélni kell az újat...
Hogy ne kopjék, eladám.
Ki megállit, meglehet:
A legelső kocsmárosnak
Általadtam pénzemet.
Egy fillére is akad,
Díjul annak én azonnal
Fizetek száz aranyat.
Szél kutatja zsebemet.
Szél barátom, ne kutyálkodj,
Megütöm a kezedet.
Kriminális egy idő,
Összeesküdt ellenem ma
Szél, hidegség, hó, eső.
Hogy mezítláb útazom,
Telemenne vízzel, sárral
A csizmám e rossz uton.
Fölöttem a fergeteg.
Hadd gunyoljon! rajta egykor
Én is jókat nevetek.
Ád az isten majd nekem,
Benne lesz meleg kandallóm,
Feleségem, gyermekem...
Ablakomnál megjelen:
Olyat kacagok szemébe,
Hogy megpukkad mérgiben!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir