Petőfi Sándor: EBÉD UTÁN
Egyet nyujtózom, és
Aztán tied vagyok,
Imádott heverés!
Be áldott puha vagy!
Ki téged föltalált,
Az volt ám még az agy. -
Siess, a nagyapád!
Nincs rútabb valami,
Mint az a lomhaság.
Én nyuljak érte tán?
Nem elég tőlem, hogy
Föltátom rá a szám? -
Ingerkedik velem...
Kergesd el... a kutya
Ott űl a fülemen.
Méreggel van tele;
Csodák csodája, hogy
Meg nem pukkad bele.
Azon az ablakon;
Hadd lám, az épités
Ott kinn meddig vagyon?
Munkálnak mindenütt...
De tedd b' az ablakot,
A nap szemembe süt.
No semmi; legalább
Ki ott kinn dolgozik,
Nem hűti meg magát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir