Kosztolányi Dezső: REPÜLŐ IFJÚSÁG
REPÜLŐ IFJÚSÁG
Mért mozdul meg bennem még egyszer ily zölden,
ily vad zokogással e homályos tavasz?
Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni, nyújtózva ropogni minden éjszaka zárt ablakaim mögött,
mint lőporos tornyok vídám robbanását?
Mért látom a nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt, mindentudó, éber bölcsős és koporsós asszonyokat sovány
combjaikkal, boros kupáknál kacagni kétesen, táncolni, cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér
koszorúval, mézes mellükön egy hosszú harapással,
derengő erdőkön mosolyogva édes és szfinkszes bánattal s az undok
találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes
kávéház lámpái alatt, ifjúságom
s még egyszer a földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes csodás zűrzavarral, felülről tekintve, oly roppant magasból és úgy közeledve,
mint a repülő, ki
már hull lefelé a gépből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,
hogy mikor lebukik, még egyszer ölelje a zuhanó búcsún, haló szerelemmel, halhatatlan csókkal, holtában is élve, még egyszer ölelje
az egész világot?
ily vad zokogással e homályos tavasz?
Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni, nyújtózva ropogni minden éjszaka zárt ablakaim mögött,
mint lőporos tornyok vídám robbanását?
Mért látom a nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt, mindentudó, éber bölcsős és koporsós asszonyokat sovány
combjaikkal, boros kupáknál kacagni kétesen, táncolni, cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér
koszorúval, mézes mellükön egy hosszú harapással,
derengő erdőkön mosolyogva édes és szfinkszes bánattal s az undok
találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes
kávéház lámpái alatt, ifjúságom
s még egyszer a földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes csodás zűrzavarral, felülről tekintve, oly roppant magasból és úgy közeledve,
mint a repülő, ki
már hull lefelé a gépből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,
hogy mikor lebukik, még egyszer ölelje a zuhanó búcsún, haló szerelemmel, halhatatlan csókkal, holtában is élve, még egyszer ölelje
az egész világot?
1926
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
