Kosztolányi Dezső: ÁRVA FIÚ
ÁRVA FIÚ
Zenepalota
Árvának lenni ó beh rossz,
mindenki csak engem kínoz,
nincs nálam itt alábbvaló.
Hintóban ültem hajdanán,
míg élt apám és élt anyám,
s röpített négy szép, büszke ló.
De hogy meghaltak mindaketten,
bátyám meg ángyom rongya lettem,
inasnak küldtek el kegyetlen.
Hányódtam és vetődtem bajba-búba
Délen, Keleten, Csi-be, messze Lú-ba.
Az év végén, mikor haza futottam,
nem mertem szólni, mit szenvedtem ottan.
Szemem por szúrta, mint a tű,
a hajamba kosz és tetű.
Azt mondta bátyám, hogy tüzet kaparjak,
azt mondta ángyom, hogy lovat vakarjak.
Felső-szobából az alsó-szobába
vágtattam én, a kis parancs-leső. Könnyem szakadt, mint az eső.
mindenki csak engem kínoz,
nincs nálam itt alábbvaló.
Hintóban ültem hajdanán,
míg élt apám és élt anyám,
s röpített négy szép, büszke ló.
De hogy meghaltak mindaketten,
bátyám meg ángyom rongya lettem,
inasnak küldtek el kegyetlen.
Hányódtam és vetődtem bajba-búba
Délen, Keleten, Csi-be, messze Lú-ba.
Az év végén, mikor haza futottam,
nem mertem szólni, mit szenvedtem ottan.
Szemem por szúrta, mint a tű,
a hajamba kosz és tetű.
Azt mondta bátyám, hogy tüzet kaparjak,
azt mondta ángyom, hogy lovat vakarjak.
Felső-szobából az alsó-szobába
vágtattam én, a kis parancs-leső. Könnyem szakadt, mint az eső.
Hajnalban már vizet húztam nekik,
in-roppanásig, késő estelig.
Kezem sebes lett,
sarum lefeslett.
A puszta földön baktattam mezitláb,
taposva tüskét, érdes szederindát.
Lihegve téptem a gyomot, a gazt.
Szegény szívem nem lelt sehol vigaszt.
A két szememben folyton néma könny ült,
hiába sírtam, lelkem mégse könnyült.
Télvízidőn vékony, kis ingbe jártam,
vastag komisz kabátba asszu nyárban.
Bár födne a sír Sárga Tavasza
s mehetnék a szülőimhez, haza.
in-roppanásig, késő estelig.
Kezem sebes lett,
sarum lefeslett.
A puszta földön baktattam mezitláb,
taposva tüskét, érdes szederindát.
Lihegve téptem a gyomot, a gazt.
Szegény szívem nem lelt sehol vigaszt.
A két szememben folyton néma könny ült,
hiába sírtam, lelkem mégse könnyült.
Télvízidőn vékony, kis ingbe jártam,
vastag komisz kabátba asszu nyárban.
Bár födne a sír Sárga Tavasza
s mehetnék a szülőimhez, haza.
Könnyű szellőcske kószál áprilisban,
zsendül a fű, már pázsit is van.
A harmadik hóban hernyók kikelnek,
a hatodikban dinnyét szüretelnek.
Hajtottam épp a dinnyésszekeret
s hazafelé a nyomorult
egyszerre feldőlt, kiborult.
Kevés ember segédkezett megette,
több volt olyan, ki a dinnyét megette.
Engedjetek, a lovakat
haza kell hajtanom hamar,
bátyám meg ángyom elzavar,
úgyis csak engem űznek-ölnek.
A faluban is mért gyűlölnek?
Jaj, írok én egy hosszú levelet
halott anyámhoz és halott apámhoz.
Apám, ne hagyj el, itt mindenki átkoz,
anyám, vígy el, pihenni teveled.
zsendül a fű, már pázsit is van.
A harmadik hóban hernyók kikelnek,
a hatodikban dinnyét szüretelnek.
Hajtottam épp a dinnyésszekeret
s hazafelé a nyomorult
egyszerre feldőlt, kiborult.
Kevés ember segédkezett megette,
több volt olyan, ki a dinnyét megette.
Engedjetek, a lovakat
haza kell hajtanom hamar,
bátyám meg ángyom elzavar,
úgyis csak engem űznek-ölnek.
A faluban is mért gyűlölnek?
Jaj, írok én egy hosszú levelet
halott anyámhoz és halott apámhoz.
Apám, ne hagyj el, itt mindenki átkoz,
anyám, vígy el, pihenni teveled.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
