Katona József: Éjeim
Órája megkondúl
a várbeli Toronyban, |
lepli közt vadon dúl
a zúgó hang e honyban - |
Táj e zaj szűntére
majd új szendert kezd elő, |
fáknak Levelére
ismét leül a szellő - |
s még haló súgára
is egy Jóéjtszakát int, |
Tölgy gyepes aljára
párnát jelelve kacsint - |
szent Kéz fél világot
szunnyadásra biberész, |
magosságra hágott
az erőtlen ember-ész: |
teremtmény, e rendes
Temetőn magam nyögök, |
egy Sírónak csendes
fájdalmain, a gőgök - |
bú közt lépdegélek
egy bokortol másikhoz, |
csillagit a lélek,
hogy örömöt mellyik hoz. |
tavaszi ágárol
súgár törsökömnek. |
melly virgonc vágyárol
jeles vagy örömömnek. |
árván nyögdécselő
Madár - te sírt keresel; |
kerűlöm, mert él Ő,
ki magához kevesel. |
de (mint az éjtszaka)
nem kedvező Kegyelem: |
és ha sírok, csak a
visszhang jajdúl el velem. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir