József Attila: A BŰN
és jól érzem magam.
Csak egy zavar e semmiben:
Mi bűnöm van, ha van?
Vért, tüzet gondolok.
De bűnöm tán valami más,
kis, együgyü dolog.
e bűnt keresem én.
Elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
ki gyűlöl, ki szeret,
kit üthetek, ha kell, nyakon
s kit illet tisztelet.
ez gazdag, az szegény.
Ám ötön nem adok hatot:
a bűn csak az enyém.
nem ér se bú, se kín.
A kávéházba meghivom
majd ismerőseim.
Leszúrtam az apám.
Elnéztem, amint vére folyt
az örök éjszakán.
hisz emberek vagyunk
s mint megfödöttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk."
ki hordja el magát;
érezném, ki tünődik el;
ki szippant vér szagát.
ki szemmel, melegen
jelezne ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
és együgyü nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
ne törődjék velem.
Majd föloldozom én magam.
A bűn kétségtelen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir