Csokonai Vitéz Mihály: Egy fösvénynek leírása | Verstár - ötven költő összes verse

Egy fösvénynek leírása

Míg Plútó jóságát nem közlé emberrel,

Addíg meg nem vesztett sokat édes szerrel,

S mihelyt az Úr őket veré gazdagsággal,

Bémocskolták éltek sok rút gonoszsággal.

Mert ebből származott az a fösvény elme,

Amelynek csak a pénz minden segedelme;

Mert a crézusi kincs a fösvény szentsége,

Ha pénzt kérnek tőle, mindjárt van mentsége.

Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe,

Csak hogy bús ládája pénzzel telhessék be.

Csak hogy pénzt adjanak, rágja a fa héjját,

Bosszantja az Istent, ha nem éri célját.

A pénz kívánságát addig el nem únja,

Míg örökre szemét maga bé nem húnyja;

A gondtól gyötretik lelke s tetemei,

Nem esmérnek álmot béesett szemei.

Leesik lábáról szörnyű rohanással,

Búsúlt orcájára borúl nagy sírással,

Ha látja, hogy pénzét viszik a tolvajok;

Nem bánja, ha testét epesztik sok bajok.

Így felel a fösvény keserűségébe,

Mikor gyötrettetik súlyos inségébe:

Ama boldog idők, jaj, úgymond, elmúltak,

Melyekben szegények lábamhoz borúltak

És tetszésem szerént magokat intézték,

Mert pénzemért szavam, mint törvényt, úgy nézték.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!