Csokonai Vitéz Mihály: A mező | Verstár - ötven költő összes verse

A mező

Ez áldott környéknek termékeny kebele

Hány javával van a természetnek tele.

Sőt ami egy kedves tárgya a nézőnek,

Hány ékességei vagynak e mezőnek.

E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel

A madárkák zengő koncertje seregel.

E pázsitot, mely zőld köntösét őltözi,

Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi.

Amott egy lejtős hegy, valamint a deli

Cédrus, magos fejét az égig emeli.

Ebben van az arany, a fösvény bálványa,

Melyet a természet mély tömlölcbe hánya.

Másutt, a forrásnál, egy mohos kőszálnak

Töviben a játszó báránykák ugrálnak.

A juhász köztök áll s hangos furulyáját

Elővévén, fújja keserves nótáját.

Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,

Amelynek hantjára örömkönnyet csorgat.

E gyors szántóvető főldének mellette

Egy gazda virágzó kertjét építette,

Melyben minden táblát a kertésznek keze

Zőld bársony hantokkal körűl megprémeze.

Hol a laurusok, a hérósi főnek

Ékes címerei, mosolyogva nőnek.

Északról sok renddel mérész cserfák állnak

S a gyakran kiütő szél ellen strázsálnak.

És ha észak mérges szelei omolnak,

Ellenek kiállván, tüzesen harcolnak.

Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek

Remek munkáira itt szemeim néznek.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!