Csokonai Vitéz Mihály: A szerencse
A szerencse
Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa,
Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni,
Bár jőjjön kincsekkel talpig bétakarva,
Ne higyj néki, ne higyj; mert sokan megesnek,
Ne higyj; mert amidőn legjobban kecsegtet,
Midőn legnyájasabb karokkal öleled,
Akkor repűl véled az ég tetejére,
Ne higyj hát, barátom! ne higyj, mondom, neki,
| Bár feléd fordúljon csalfa golyóbissa, |
| S páva módjára fénylő szárnyakra emelni, |
| Nála hízelkedjen a bőségnek szarva: |
| Mikor nála boldog életet keresnek. |
| Forrót alád éppen azalatt csepegtet. |
| Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled: |
| Hogy mélyebben vessen pokol fenekére. |
| Mert halálra csalnak szíreni éneki. |
De azért ha bánt is, meg ne rettenj tőle,
Ő asszony s szerencse; minden pontba fordúl,
Azért hát, barátom! bár szíved rettentse,
Ellene a virtus fog lenni kőbástya,
Ez az a conductor, amelytől mennyköve
Ez az a Gibraltár, ez az a citadell,
| Bátor szívvel vond el magadat előle. |
| Nem sok, akár vígan légyen, akár mordúl. |
| Meg ne rettenj tőle; ő asszony s szerencse. |
| Az ártatlanságnak béfed szent palástja. |
| Semmi igaz bőlcset soha meg nem löve. |
| Melyre minden bombit haszontalan lövell. - |
Barátom! kicsiny az, kit vagy elfelejtett
Rajta vitéz szívvel! ezáltal lettenek
Tudod, e világban minden nagy test forog,
Hát a napnak dísze már azért elmúla,
Nem: mert maga szerzi főldünk ábrázatja,
A mi világunknak szintúgy van szférája;
| Szúrni a szerencse, vagy kétségbe ejtett. |
| Herkulestől fogva minden félistenek. |
| Csekély mindaz, ami nyugszik, vagy tántorog: |
| Hogy csekély főldünknek alája borúla? |
| Hogy fele lakosa e fényt nem láthatja. |
| Ha felette űltünk, borúlunk alája: |
Mégis a mi fényünk éppen csak a' lészen,
Ha a nyugvó virtus az élet rózsája:
S nyomorúlt ember az, kinek homlokában
Te, ha orcád éppen más színre vonítod,
Ha ő mosolyogva kecsegtet tégedet:
Ha ő gorgon hanggal agyarkodik terád:
Bolond a szerencse, hidd el azt, barátom!
| Csakhogy a vak világ nem láthat egészen. |
| Arany virtus, mely a tüzet is kiállja. |
| Látszik szerencséje, mint tűkör-formában. |
| A játszi szerencsét öszvetébolyítod, |
| Szedd komor ráncokra stóikus képedet. |
| Nevesd el magadat; s azonnal hátat ád. |
| Én a bőlcs észt csupán a bőlcs észbe látom. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
