Babits Mihály: KARÁCSONYI SZEKVENCIÁJA | Verstár - ötven költő összes verse

KARÁCSONYI SZEKVENCIÁJA

Ejha, énekeljük

szent dícséretre méltón

ennek a napnak verseit,
melyen fény jelent,
szívünket vidítani!

Az éjjel ködei közé

tűnnek bűneink

fekete árnyékai.

Ma szülte a Tenger
szűz Csillaga
e világra
az új üdvösség örömét,

kitől fél a Pokol

s a kegyetlen

Halál retten:

ez fogja őt megölni még!

Nyög legyőzve
a régi kórság:
prédáját a sárga kígyó
veszti már.

A hullt ember,

a tévedt bárány,

örök kincsét visszalelni

kezdi már

Örülnek e nap a
mennyei
szent seregek, az angyalok,

mivel az elveszett

tízedik

drachma, im, megtaláltatott.

Az éjszakának is
új csillaga van,
melyre bölcsek bölcs szeme
riadt hajdanán.

Nyájak mesterei

sugárt láttanak:

Isten vitézeinek

arca vakitott.

Örülj, Isten anyja, kit
körülállnak
szent bábák módjára
dalolva az
angyalok,
s zengve az Urat!

Krisztus, Atyád egyfia,

ki érettünk

embertestet vettél,

fogd föl forró

szíveden,

aki buzgón kér!

S kiknek így
emberségben részesük
méltóztattál, Jézus,
lenni, fogadd méltón,
könyörgésüket:

tedd, hogy ők

istenségben legyenek

részeseid, Isten,

méltasd őket erre.

Isten egyfia!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!