Ányos Pál: Bessenyeinek
Defodiet condetque nitentia.
Melly szomoru árnyék lepi a térséget! |
Egész természetre terjeszt csendességet,
Talám most képezi a volt semmiséget.
Napnyugoti szellők nyögve lengedeznek, |
Kövecseken krystál erek csergedeznek
S az elbódult gállyák Fároszhoz eveznek.
Csak ezek láttatnak lenni még életben, |
Ű te szent bölcsesség! vigy be rejtekedben,
Hogy áldgyom végzésid illy rendes mivedben!
Feltetted a napot egünk tetejére, |
De ismét elüzöd éjszak tengerére,
S álmat küldesz világ elbágyadt szemére!
Okoskodgy bár Newton a nap forgásáról, |
Vedd le a golyóbist Herkules válláról,
Vidd napnyugot felé hajnalcsillagáról:
Mit nyertél nagy elméd hánykolódásával? |
Tudom, mikor Charon ragadt sajkájával,
Nem kérdezett, áll-e Febus négy lovával?-
Inkább a mulandó jusson hát eszünkbe, |
Ugy mi, kik pihegünk, majd örökségünkbe
Szóllittatunk! s fagyot hagyunk kék testünkbe.
Egy kinyiló rózsa, melly pirosságával |
Elveszti szépségét minden pompájával,
Mihelyt a bús éjjel int ón pálcájával!
Egy lugos óhajtya tavasz melegségét, |
Alig mutathattya árnyékos zöldségét,
Pusztulnak ágai s vesztik ékességét!
Hátha a nemzetnek tekéntünk sorsára, |
Miként uralkodtak világ csudájára,
S miként estek ismét a község sorjára?
Bölcs s vitéz Athénás - hol vannak hamvai |
Talám most szántóknak nyögnek ott vasai,
Hol büszkén állottak gazdag kastélyai!
Halhatatlan Spárta Likurgus lelkével, |
De eltünt nagysága fényes erejével,
S most csak volt szépségét jegyezi nevével!
Már az éjfélt hallom szólni érc szavával. |
Mit ügyelsz mulandó világ folyásával,
Mit meg nem változtatsz ezer lant hangjával
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir