Ady Endre: A Rákóczi vén harangja
Ha megkondul,
Panaszosan sír a hangja
Meg nem értett fájdalomtul.
Messze, messze -
Mintha minden kondulása
Egy hatalmas sóhaj lenne...
Messze régen:
Lelkesítő honfi-tűz volt
Hivogató érc-nyelvében.
Hálaének,
Szive dobbant győzedelmes
Labanc-verő hajdu-népnek.
Nagy időket,
Még látta a szabadságot
Hősiesen kiküzdőket.
Látta fényét,
Visszaverte egy hatalmas,
Szabad népnek szívverését...
Vén harangja,
Jaj, de kevés szivet talál,
Ki panaszát visszaadja.
Egy világot,
Megtagadva egy harangnak
Érckeblébe visszaszállott.
Bús fájdalmát,
Siratja a szabadságnak
Elveszitett birodalmát...
Ha megkondul,
Panaszosan szól a hangja
Elfelejtett hősi korrul...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir