Ady Endre: Összebúvó félelem órái
Esztelenül szép gyermek-hitnek,
De néha-néha ezt a nászt
Az összebúvó félelem
Isten-órái szentelik meg.
Foszlott felhőjű leple hull ránk
Szorongatón és gyászosan
S ha kétfelé szakaszt a Föld
Bennünket: mégis összebujnánk.
Két-eggyek és egymásra leltek,
Két búsitottak, búsitók,
Két tapadó, két üldözött,
Két legéhesebb, árva gyermek.
De a gyémántnál ragyogóbbak,
A mosoly-nász csillagai,
Halhatlan untság-kergetők,
Szent emlői a boldog Jónak.
Szivünkből könnye terhes kedvnek
És tart a nász és tart megint,
Szemeink öröm-hitesen
Megint-megint összenevetnek.
Óh, összebúvó félelem,
Óh, öröm-féltő, gyászos órák,
Fényes, fekete csillagok,
Kik reánk a nagy edzülés
Babonás új s új hitét szórják.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir