Nevének változatai: 1290-ben Igey. 1379-ben Igrichy. 1415-ben Vguruchy. 1473-ban Egrechy. 1511-ben Igryk. 1536-ban Igretzy. 1549 tájt Egriczy. 1577-ben Igriczy. 1590-ben Igrichy. 1616-ban Igricz.
Neve regőst, énekest jelent, a kik itt laktak, vagy pedig e község jövedelmét forditották a regések tartására egykori birtokosai.
A Bábolnahegy déli aljában, szűk völgyben fekvő község. Keresztül foly rajta a Bábolnahegyből eredő patak, mely Lozsárd s Kis-Jenőn át balról a Kis-Szamosba ömlik.
Deéstől 29·6 kilométernyire a szamosujvári járásban fekszik.
Igriczét 1290-ben IV. László király Kirey Miklósnak örökösök nélkül elhalt s így reá szállott ezen birtokát Istvánnak és Pálnak, a Mihály fiainak adta. Hodor nem bizonyos benne, hogy Igey alatt tulajdonképen Igricze vagy más község értendő.
1379-ben királyi birtoknak mondatik, mint ilyen Bonczhidához tartozott, mint később is. Valószinüleg Lajos király Igriczét a losonczi 61Bánffyaknak adományozta, de Zsigmond király elvette tőlük, tudniillik Dezsőfi Miklós fiaitól István, Ferencz és Dezsőtől, azért, mert nápolyi Lászlóhoz állván, hűtlenségbe estek, de 1405-ben megkegyelmezvén, Igriczét, Salgót és Tótfalut Dénes bán fiainak Lászlónak és Györgynek visszaadta.
1415-ben ezek és azon László fia István, Miklós és Tamás Igriczét Nyiresi Domokos fiának Istvánnak s ennek fiainak: Tamás, Lukács és Mihálynak adták cserébe némely Nyiresi részekért. A Nyiresieket abba 1415-ben be is igtatják, mely alkalommal Igriczi praedium (pusztának) hivatik.
1473-ban birtokosa Losonczi Bánffy László.
1511-ben egy összeírás szerint egy itteni rész Bethleni Miklós fiainak: János és Farkasnak kezén volt.
1515-ben Bánffy Péter itteni részét, mely reá néh. Bánffy János után szállott, Kendi Gálnak veti zálogba.
1519-ben Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
1524-ben Losonczi Bánffy László s gyermekei Miklós, Bernát, László, Gábor, Magdolna és Anna itteni részüket Kendi Gáltól magukhoz váltani akarják.
1524-ben Bánffy László s gyermekei itteni részüket Podvinyai Pál s nejének Zsófiának néh. Kecsetszilvási Kristóf leányának eladják, ezt azonban még azon évben visszavonják.
1535-ben János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
1536-ban Kecskeméti Patócsi Miklós Igricze negyedrészét, mely egykor Bánffy Lászlóé volt, testvérének Patócsi Jánosnak adja cserébe.
1536-ban Bánffy László, Miklós és Mihály itteni részükbe új adomány czimén beigtattatnak.
1542-ben Patócsi Miklós itteni részét Patócsi Jánosnak adja ennek magyarországi birtokaiért cserébe.
621542-ben Patócsi János itteni részét nejének Kabos Margitnak eladja.
1546 körül Bánffy Gáspárnak itt 2 jtelke van.
1549 előtti néhai Bánffy János fia János Báthori Szaniszlófi Miklós fiát Istvánt, aki anyjának Zsófiának azon néh. Bánffy János leányának részét pörrel kereste rajta, itteni részében testvéreül fogadja.
1554-ben Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bajnicsics Horváth Györgynek köti le.
1563-ban Bánffy András és Péter itteni részüket Kendi Gálnak adják zálogba.
1568-ban itteni birtokosok Kendi Ferencz és János, kiknek oláh jobbágyaik vannak.
1572-ben Bánffy János, Mihály és István itteni részüket Kendi Jánosnak adják zálogba, mely ellen ezek testvére Losonczi Bánffy István fia István, fia Farkas tiltakozik, ugyanezen évben Bánffy Kristóf és Farkas a Kendy utódait ennek birtokbavételétől tiltják.
1577-ben Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Többi birtokosok Bánffy Farkas, Kendy Sándor. Jobbágyai: Tarul és Rád.
1578-ban Rudolf császár Bánffy Farkast, Kristófot, Györgyöt, Boldizsárt, Tamást, Gábort, Gáspárt és Lászlót itteni javaikban megerősiti.
1578-ban Kecskeméti Patócsi Ferencz leányát: Katalint Kendy Sándornét és Erzsébetet mogyoroi Losonczi Bánffy Boldizsárnét és leánytestvérüket Patócsi Annát, a Patócsi Gáspár leányát itteni birtokrészükben új adomány czimen a fejedelem megerősiti.
1579-ben mivel Bánffy László s fiai Miklós, Bernát, László és Gábor itteni részüket egykor Podvinyai Pálnak s nejének Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának eladták, Kendy Sándor mint Kendy Mihálynak és azon Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának fia abba beigtattatik.
1590-ben Kendy Ferencz itteni, a Kendy-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.
1594-ben Báthory Zsigmond néh. Kendy Gábornak itteni részét, t. i. 11 oláh jobbágyot, annak hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek adományozza oda.
631597-ben Bánffy Kristóf özvegye Bocskai Anna birja.
1601-ben Tahy István itteni Báthory Zsigmondtól nyert részét nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1607-ben Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek s neje Bánffy Margitnak átengedi.
1616-ban a fejedelem itteni részét Haller Zsigmond s neje Kendy Krisztinának adja.
1618-ban Ravazdy György fiai András és István tiltakoznak az ellen, hogy e birtokot, melyet atyjok Báthory Zsigmondtól nyert s melyet Mihály vajda elkobzott, most Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenty Benedek árváinak gyámja, elfoglalva tartja.
1620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti azon részben, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit, Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferencné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsi rész iránt ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1632-ben Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvánnak adományozza, de Haller György és neje Nyáry Borbála vele olyan egyezséget kötöttek, hogy halálával az a Hallerekre szálljon vissza, a mi alig ha történt meg, mert azt 1641-ben a fiskus kezén találjuk.
1640-ben Veglay Horváth István a maga és nővére Horváth Klára Becsky Zsigmondné itteni részét öcssére Ferenczre hagyja.
1647-ben Veglai Horváth György leánya Zsuzsánna Balog Lászlóné, most Décsey Bálintné és Décsey Zsigmond itt néhány telket birnak.
1648-ban Bánffy Zsigmond itteni részét nejének Nemes Annának vetette zálogba, de az iktatásnál Bánffy György és Dénes ellentmondtak.
1655-ben Ravazdy András fia András biharmegyei csinálosi lakos itteni részét, melyet néh. Eglai Horváth György ellen per útján megnyert, most Haller Péter özvegyének Pécsi Erzsébetnek eladja.
641677-ben Veglai Horváth Magdolna itteni részét a Becski Zsigmond utódaitól kiváltván, férjére Lugosi Miklósra hagyja.
1694-ben birtokosai Bánffy György és Farkas s a Becsky család.
1707-ben Bánffy Györgynek itt egy jobbágy- s egy zsellértelke volt.
1714-ben Koncz Borbála itteni 6 telkét Váradi György és neje Diószegi Juditnak eladja.
1733-ban esküllői Ördög György fia István cserébe veszi deésfalvi Simon Jánosnak itteni telkét.
1759-ben br. Naláczy Sárát vejének br. Bánffy Dénesnek s fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
1761-ben itteni birtokosok Veglai Horváth János és István.
1770-ben itteni birtokosok Kénosi Sándor János vétel jogán.
1801-ben birtokosai: gr. Bánffy Györgynek van 8, br. Bánffy Györgynek 3, br. Bánffy Pálnak 2, Balog Györgynek 5, Simén Györgynek 5, Orbók Lászlónak 2 telke.
1809-ben birtokosai: gr. Bánffy Györgynek van 3 telke, br. Bánffy Györgynek 1, br. Bánffy Pálnak 1, Simény Györgynének 3, Galambosi Samunak 3, Katona Jánosnénak 1, Décsei Zsigmondnak 6/12 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Bánffy József, br. Bánffy Pál, br. Bánffy György, Katona László, Sárdi Simény Elek és Györgyné (1828-ban is), Galambos Sámuel, Vajna István, a ki után Hodor Károly örökölt, a kitől 1842-ben Jakabházy Dániel vette meg, Szarvadi Sándor.
1837-ben birtokosai gróf és báró Bánffy, Simény, Szarvady és Hodor családok.
1863-ban Jakbházy Dániel, gr. Teleki Miklós, br. Bánffy Albert, Dr. Naymister Szaniszló, id. Daday István Fejérdi és Molnár jogon, Katona Erzsébet részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeirt 38 füstből egy nemesi füst sem volt s adófizető lakosaiból egy sem fizetett 8 frtot.
Jelenlegi birtokosok (1898) br. Bánffy Albert (Válaszút), gr. Bánffy György (Bonczhida), gr. Teleki Árvéd (Drassó).
Ha e község neve s határhelyeinek elnevezése után következtetnünk szabad, egykori lakosai magyarok voltak. De ezek korán kipusztulván, helyére oláhok nyomultak. Őstermeléssel foglalkoznak ugyan, 65de ebben nem nagy szorgalmat fejtenek ki. A hónapok esős vagy száraz voltát „hagymakalendárium”-ból tudják meg. Ó év estéjén 12 drb fél hagymaréteget töltenek meg sóval, a hónapok szerint sorjába s a melyben újév reggelén több-kevesebb víz gyül, az esős, a mely száraz marad, eső nélkül való hónap lesz.
Ruházatuk házilag készül; épületeik fából s kőből valók, szalmafedelüek.
1535-től 1590-ig Belső-Szolnokhoz, az előtt és után Dobokavármegyéhez tartozott.
1786-ban gör. kath. és gör. keleti egyházközség, van két papja.
Gör. kath. egyháza a felső-töőki filiája. A szent archangyalok tiszteletére épült egykori fatemploma helyett 1897-ben épitettek újat kőből. Papjai voltak, míg önálló egyház volt: Horváth Trif, Gergely és László után Veress János.
Tanitója az anyaegyházéval közös.
Éghajlata mérsékelt, egészséges és széltől mentes.
Határa 1721-ben két fordulós, terméketlen, vizes és köves, inkább északnak fekszik s rendkivül sovány, tavaszi vetésre alkalmas. Kevés szénája terem, az is jobbára erdei. Hat ökörrel kétszer szoktak szántani. Csak a szükséges tűzre való fája van. Őrölni két mérföldnyire járnak, hadi útvonalon kivül esvén, ennek terheitől nem szenvednek. Deéstől 2, Kolozsvártól 3 mföldnyire fekszik. Sót fuvarozhat.
Adó alatt van 6 ökör, 7 tehén, 3 bornyu, egy ló, 26 juh, 8 disznó. Összes mivelhető szántója 49 köböl férőű, elvetettek 8 köb. őszi, 1 1/2 köb. tavaszi gabonát s lett 44 kal. Elegyes búzája, 22 kal. Zab és árpa, 9 kal. Kender s 7 szekér széna.
1837-ben határa 3-ad osztályú, sovány, terméketlen, legelője tágas, erdeje a szükséghez mérten. Erdélyi fajta szarvasmarhát, juhot tenyésztenek; gyümölcse: közönséges alma, körtve és dió s inkább szilvából áll. Épületnek való köve bőven.
Határhelyek: 1864-ben Válya Bujdosoluj ku fundu Rituluj; Ptyicsoru Bebgyiuluj; In Lunke; Gyálu Porkoluj.
Lakossága: 1700-ban van 5 jobbágy lakosa s az egész községben 5 ház.
1721-ben 4 jobbágy, 7 zsellér lakosa, 11 ház.
1750-ben 5 jobbágy 4 1/2 telken, 5 házban, 13 zsellér 9 telken 11 házban lakik.
661837-ben lelkek száma 135, a házaké 24.
1854-ben lakosok száma 182.
1857-ben házak száma 39, lelkeké 189, ebből 3 róm. kath., 186 gör. kath.
1886-ban 241 lakosból 235 gör. kath. és 6 zsidó.
1891-ben 231 lakosból 7 izraelita, a többi gör. kath. román.
Adója 1721-ben 131 frt. 1898-ban 454 frt 37 kr.