Horgospataka község a horgospataki Sztrimbuly, oláhláposbányai (Leorda) patak közt, keletről a Piatra de Vár, délről a Préluka Paltin, északról Zdircsace Mare és Rotanda, nyugatról Huhurécz hegyek közt három irányban elszórtan, szűk völgyben fekszik. Deéstől 639 kilométerre a magyar-láposi járásban.
A hagyomány a község keletkezését a mult század harminczas éveire teszi. 1769-ben a kir. kincstár kezelése alá került. Van ekkor vaskohója. A tőle 4 kilométer távolságban fekvő oláhláposbányával egy időben keletkezhetett. 1775-ben mindkét helység Lápos-Debrekkel együtt fizette adóját.
1830-ban a nagybányai igazgatósághoz tartozó puszta, bányahelység.
1847-ben a vastermelés innen Rojahidjára (Podoruj) tétetett át. S ezután az o.-láposbányai termékek egy részét is az itteni kohóban dolgozták fel.
Vaskohóját 1849. és 1850-ben alakitották át az o.-láposbányai kohászat előkészitett középtermények feldolgozására s ólom leüzésére.
1849 április 18-án szentelték fel páratlan nagyságú Kossuth-kohóját a független Magyarország szolgálatára s ugyanakkor adták át a közhasználatnak most is meglevő nagy gabonaraktárát.
1849-ben e kohóhoz gyüjtötték össze a vidék összes harangjait s öntöttek belőlük ágyukat szabadság- és önvédelmi harczunk számára.
1878-ban az o.-láposbányai kohászat beszünvén, ide helyezték át.
A kir. bányakincstár épületei: az emeletes nagy kohó, kapcsolatban vízerőre berendezett fuvóval, pörkölőházzal, kovácsműhelylyel. Van agyagzúzó, szénpajta, kémlőháza s asztalos műhelye, kohómérnöki s kezelői lak. Arany-, ezüst-, réz- és ólomtisztitó; mellékterményei: földzék, mázanyag.
1827-ben az oláhláposi vasbányászathoz tartozó Sztrimbuj faluban 46lakó nemes Bartos Ferdinánd bányász-prefectus neje Cserényi Erzsébet, ki 1812-ben Feuregger Károlyné volt.
Tisztek száma 4, állandó munkásoké 49, kik 12 órás műszakra vannak beosztva 36–78 kr. napszámmal. Fémolvasztó kohó budgetje 106935 frt.
Magyar s oláh lakosai kohó- és erdőmunkások. 1822-ben mind bányászok lakják. Ünnepi öltözetük bányász-ruha. Házaikat s gazdasági épületeiket rakófából épitik zsendelyfedél alá. Lakóházuk szent képekkel, színes tányérokkal díszitvék.
1848-ban a haza védelmére itt 107 főből álló nemzetőrség alakult egy százados, 2 fő-, 2 alhadnagy, 7 őrmester és 12 tizedes vezetése alatt s volt 16 drb vadászfegyverük. Mihalás lefegyverezte őket 1848 őszén.
1848 okt. 20-ától 1849. év márczius végéig a felső-bányai önkéntes, a szathmári I. és II. század, az ugocsai, szabolcsi, nyiregyházi vadászcsapat védte itt a szabadság ügyét.
Imaházuk a római és gör. kath. hitközséggel közös. A kir. kincstár e czélra a kohóhivatal kőből épült egyik nagyobb termét engedte át, 1818-ban szenteltetett föl boldogságos szűz Mária tiszteletére. Egyik harangja is ez időből való. A nagyobbik felirata két egymást keresztező bányász-jelvény után: „Áldassék az urnak szent neve. Öntetett Rojahidán 1888.” A kisebbiken: „A menybe felvétetett B. Szűz Mária tiszteletére újra öntetett és nagyittatott a Strimbuly Buzgo Közs. Által 1818.” Rajta a Mária képe.
Az oláh-láposbányai lelkész gondozása alatt áll. 1822-ben 152 róm. kath. hivővel.
Iskolája 1788-ban keletkezett, a kincstár tartotta fön, 1888-ban új épületet kapott. 1897 óta állami iskola.
Van az „Emke” által létesitett népkönyvtára.
Ev. ref. egyháza 1889-ben 22 lélekkel a domokosi leányegyháza.
Havasi éghajlata egészséges.
1822-ben határa 3-ad osztályu. Adó alatt van 15 ökör, ló, 14 tehén, 2 borju.
Jelenleg határának földje kevés, az is köves és terméketlen. Kevés törökbúzát termelnek, de ritkán érik a zord éghajlat miatt, jobbára 47burgonyát vetnek s havasi tehenet tenyésztenek; gyümölcse sárga nyári szilva. Számos patakja s forrásai jó ivóvizet szolgáltatnak. Épület s nemes érczet tartalmazó köve, erdeje bőven.
1820-ban kamarai bányahelység.
1866-ban nemesi jogu lakosai: Steiger József, Lechner Gábor, Veszter Sándor, Schwarcz Gyula, Fürtös Kálmán, Szántó Kálmán, Laczki István, Deési Kálmán, Boér Zsigmond és István, Régeni Ferencz, 2 Kádár Ferencz, Molnár Márton, Lebedi János és Ferencz, Kálmán János és József, Szabó Lajos, Kozma Toma, Grigor és Demeter. Horgospataka jelenlegi birtokosa 1898-ban: m. kir. kincstár; 400 h.
Van postahivatala 1858, körjegyzősége 1871 óta.
1848-ban felállitott erdőhivatalát ma egy gondnok helyettesiti.
Két kerekü vizimalma Baruch entradami lakos tulajdona. Az oláh-láposbányai bányaművel együtt tart fenn egy zene-, temetési- és segélyalapot. A munkások s altisztek a kerületi társpénztár tagjai.
Határhelyek: 1864-ben Gyalu Mestyaken, nyírerdő; Paltyin, bükkös erdő; Retunda, hegyláncz; Sibella, hegyi legelő; Strimbuly, patak; Pojana, Szászuluj, két vashámor helye, (egykor szászok telepe); Jezuina, Blozsa, Nyetada, (hagyomány szerint a rabló Pintye fogadója).
Lakossága 1822-ben 152 róm. kath.
1857-ben Sztrimbuly lakossága 714, ebből 398 róm. kath., 267 gör. kath., 4 gör. keleti, 10 ev. ref. 35 evang. luth. Házak száma 156.
1886-ban 538 lakosból római kath. 300, görög kath. 208, helv. hitü 30.
1891-ben 596 lakosból 392 róm. kath., 189 gör. kath. 10 ev. ref. 3 lutheranus és 2 izraelita.
Adója 1822-ben 97 frt 22 kr. 1898-ban 738 frt 98 kr.