Nevének változatai: 1557-ben Mwnczal, 1560-ban Mancsul, 1561-ben Mwnyal, 1591-ben Munchyal. 1618-ban Muncsal (Gorbó). 1890 előtt Gorbó-Muncsel. 1890-ben Hegyköz.
Előbbi nevét a szláv gruba, gorb, hegyhát és az oláh muncsel, hegy szótól kapta.
Tótszállástól északkeletre hegyen fekvő község. Deéstől 57·9 kilométernyire a csákigorbói járásban.
A hagyomány azt tartja hogy e község egykor a „Begeu” vagy Bagó határrészben feküdt: „Begeu” név alatt, azonban földcsuszamlás 17miatt mostani helyére költözött át. E hagyományt megerősitik a közelebbről ott talált kézi darálókövek. Hagyomány szerint egykor itt erdő borította hegy lévén, rablók tanyája volt, kik a szomszédos Lunkavölgyben tartózkodott s az országúton átvonuló utazókat szekerestől elnyelő sárkányt nagy küzdelem s ügyesség folytán megölték s ezért kegyelmet nyerve, itt megtelepedtek s a községnek alapját vetették meg s azok ivadékai lakják most is a községet.
Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárhoz tartozott, de mivel az ezen vár tartozékának előszámlálásánál 1554-ben Muncsel még elő nem fordul s csakis 1557-ben, feltehető tehát, hogy Muncsel 1554–1557 közti időben keletkezett.
1557-ben Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adományozta.
1560-ban II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak és neje Domiska Katának adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben II. János király néh. Somi Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
1574-ben Balassa András, Somy Borbála, lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófia, Csáky Lászlóné, és Margit özv. Bornemisza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és buzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
1577-ben egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje birt; első férje Némethi Ferencz.
1585-ben Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néh. Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
1586-ban néhai Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1590-ben néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemisza 18Benedektől való gyermekei: Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai: Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
A Kendyek közti 1590. évi osztály szerint csakis Kendy Istvánnak jutott itt egy jobbágy.
1592-ben Báthory Zsigmond itteni részét, mely Csáky Dénes fia Mihály magvaszakadtával szállott reá, Csáky Istvánnak adományozza.
1593-ban Bornemisza Benedek leánya Zsófia özv. Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
1594-ben egyik birtokosa Csáky István.
1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábor itteni részét Bocskay Istvánnak adományozta.
1600-ban Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskay Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adományozta, ki 1618-beli lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki.
1607-ben Rákóczi Zsigmond Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh. Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót, Bocskay István végrendelete alapján, annak itteni részében megerősiti, de az igtatásnak Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
1619-ben Haller Zsigmond és neje Kendy Krisztina kapták zálogba e birtokot.
1627-ben a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősiti.
1632-ben a hűtlenségbe esett néh. Csáky István itteni részének egy harmadát a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt. Ugyanezek és Csáky Krisztina 1633-ban a fejedelmet tiltják, hogy az itteni részt Zólyomi Dávidnak adományozta.
1644-ben a fiskus Csáky István és László 15 itteni jobbágytelkét elfoglalta és 1645-ben ismét visszaadta.
1658-ban gr. Csáky Istvánnak itt 7 adófizető jobbágya volt.
191678-ban a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét, t. i. 2 népes s 2 puszta telkét a fiskus elfoglalta.
1694-ben birtokosa Csáky László.
1743-ban gr. Csáky Imre e birtokát annak magvaszakadtával gr. Csáky Borbála br. Bornemissza Jánosné, Katalin br. Haller Györgyné, Lázár Druzsánna Henter Dávidné, Lázár Ádám, Gábor és Antal birják.
1759-ben a falu felét gr. Lázár István, a másik felét Henter Dávid birta, kinek van itt ekkor 7 jobbágya s egy zsellére. Tanuk vallják, hogy a régi Bagófalvának felét Muncsel foglalta el.
1760 márczius 30-iki határfelosztáskor egy rész Cserei Mihályné Henter Klárának jutott.
1781-ben birják néh. Henter Dávid gyermekei: Ferencz, István és Borbála; Cserei Mihályné egyik felét – másik felét pedig gr. Lázár Ádám leánya: báró Bálintitt Györgyné.
1790-ben birtokosai Bálintitt György, Lusinczkiné s Cserei Mihályné, a ki itteni örökölt részét vagy 2 örökségét gr. Wass családnak adta zálogba, a kitől Henter Istvánné és fia Ignácz váltotta ki.
1804-ben Henter Istvánné halálával fiára szállott az ő két s a gróf Wassaktól ide cserélt 2 telek mellett összesen 6 népes jobbágytelek, vagyis a falu negyede, mely alkalommal br. Bálintitt Károly birta a helység felét, Cserei negyedét.
1810-ben birtokosai: Cserei Miklósnak van 9 jtelke, Henter Ferencznek 5 jtelke, gr. Kornis Imrének 9 jtelke.
1820-ban birtokosai: Cserei Miklósnak van 8 telke, br. Bálintitt Györgynek 7 telke, br. Henter Istvánnak 3 1/2 telke.
1830 január 7-iki osztály szerint br. Lusinczky magvaszakadtán Cserei Miklósnak itt 3 népes jobbágytelek jutott s tőle itteni részét 1832-ben nov. 2-án Pataki Dániel vette meg.
1838-ban van egy immunis magyar ajku nemes lakója.
1863-ban br. Jósika Samu, Lajos és János, gr. Rhédei Mária örökösei, Pataki Luize Biróné részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 47 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Lakosai románok, őstermeléssel foglalkoznak. Ujév előestéjén a fiatalság a község körül fekvő hegyekre vonul s innen kiabálják át a község felett s abban is hallható, egyes lakosok által évközben elkövetett 20rosz cselekedeteit s hibáit. Szent-György napkor az öntözés itt is szokásos. Bőjtöket szigoruan megtartják. Eledelük ezek: málé, paszuly, bab, lencse, aszalt gyümölcs, tökmag-olaj; nem bőjtös napokon tej-, turónemü s puliszka, melyet zsírral, korpaczibrével stb. fogyasztanak, vaczkor-eczettel savanyitanak, mellékételük a gomba.
Öltözetük házilag készült gyapjuharisnya, kék posztóval szegélyezett fekete czondra, juhbőr mellrevaló, sapka, bocskor, csizma vegyesen, nyáron lábravaló, ing és szalmakalap. A nők bolti árút hordanak.
Házaikat tornáczczal fából épitik. Ujabb időben zsindelyfedéllel utczasorba épitkeznek.
Gör. kath. egyház, 1847-ben lépett az unióra, fából épült temploma 1700-ban szenteltetett föl a szent archangyalok tiszteletére. 1897-ben épitettek új templomot s fel is szentelték Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Anyakönyve 1824 óta. Harangjaik régiek, felirattal vannak ellátva.
Lelkészei: Rusz Ilyés s a jelenlegi Rusz Dániel.
Iskolát Kis-Keresztessel tart fenn.
Éghajlata mérsékelt, szélnek nincs kitéve, egészséges, járvány csak akkor fordul elő, midőn országosan el van terjedve, a jégverés is ritkán van.
1750-ben határa hegyes s terméketlen. Deésaknáról Szilágy-Somlyóra sószállitással foglalkoznak. Útja meredek s kevés hasznot húzhatnak belőle. Vásárba Zsibóra és Zilahra járnak. Határa két fordulós, hegyes, évenként trágyázást kiván, de meredek volta miatt nem lehet javitani. Hat, nyolcz ökörrel szántható, egy köböl őszi s tavaszi búza 5 kalangyát, szemül másfél vékát, a tavaszi pedig 2 vékát ad. Kaszálni fordulónként szoktak, legelője kevés, erdeje elegendő. Szántója 78 köböl férőű, elvetettek 40 köb. őszbúzát, 36 tavaszit, zabot, 2 köb. törökbúzát, rétje 28 szekér szénát adott. Adó alatt van 29 igás ökre, lova, 31 tehén, 22 tulok, 64 juh, kecske, 26 disznó, 6 méhköpű. Iparosa egy kerekes.
1759-ben szántója kevés, korcsmát a két birtokos tart rendre. Ekkor 4 véka szem 6 kalangyát s szemül 2 vékával fizet.
Határa jelenleg homokos agyag, középtermésü. Terményei: törökbúza, búza, zab, pityóka, rozs, paszuly, bab. Állatai: fehér szőrü erdélyi faj, bival, juh, kecske, sertés s többféle szárnyas. Gyümölcse: alma, (sóvári, borizü), körtve, szilva (beszterczei, kövér, fehér, lószemü) és dió.
21Határrészek, dülők. Begeu, egykor falu, Jertovjele, Pojana 1. Miron, Gyalu Orzinyi, Gyalu maguri, Doszu Dozsitoru, Seszurile, Znyidor.
Lakossága: 1713-ban 5 jobbágy, 17 zsellér lakosa van, 22 házban laknak, el van pusztulva 2 ház.
1750-ben van 13 jobbágy 13 telken, 12 házban s egy telkes zsellér lakosa, 14 telken, 13 házban. El van pusztulva 4 telek.
1857-ben 287 gör. kath. és 3 ev. ref. lakossal, együtt 290. Házak száma 47.
1886-ban lakossága 349, ebből 344 gör. kath. és 5 zsidó.
1891-ben 336 lakosból 327 gör. kath. és 9 izraelita.
Adója: 1748-ban 96 frt 43 1/2 kr. 1749-ben 96 frt 3 kr. 1898-ban 543 frt 47 kr.