ELŐVERSENGÉS (PROLÓGUS)
(PROLÓGUS)
(örömmel vonja be Biberachot).
Ah Biberach! Örvendj! bizonnyal az
Enyim fog ő - az a szemérmes angyal -
Enyim fog ő lenni, kiért sokat
Oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!
Oh Biberach, enyim bizonnyal ő!
Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? jó!
Oh, mely hideg! - mit is beszélek én
Ezen megúnt fagyos személy üres
Szívének, aki eddig sem tudá azt,
Hogy mit tegyen forróan érzeni.
Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes
Herceg, hacsak reá találok is
Gondolni, könnybe lábbad a szemem,
Olyan nagyon tudom heves szerelmünk
Áldott javát savát megérzeni.
Hallgass! - de mégis - halljad csak: Melinda -
Oh addsza halhatatlan életet,
Vagy csak szünetlen álmot, ég! - Örök
Mindenható! hahogy Melinda hold:
Endymion lehessek általa. - -
Halljad csak: ő - Melinda szánakoz
Rajtam, midőn komor tekéntetem
Tartom szegezve rajta, azt sohajtván:
"Mért nem maradtam a hazámba". -
Még
Innét az ördög ássa azt ki, hogy
Szeret.
De sírt, midőn valék vele -
Sírt, Biberach!
Nevetni vagy pedig
Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.
Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. -
Páh, milliom! midőn nekem Luci
Nem néz szemem közé, előre már
Tudom, Lucim megént csalárdkodik:
Jó hercegem, vigyázz! talán világnál
Útálat a szerelme - és ha nem: mint
Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.
Akkor Melindáról lemondok és
Színlett feláldozásom annyival
Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony
Egy asszony álma vajmi gyenge a szép
Hívségről, és - Melinda is csak asszony.
De Bánk - az áldozat-kipótoló -
Ej, őtet a nagyúri hívatal -
El fogja úgy-é majd vakítani?
Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes
Bánk bán szemének íly titok nehéz.
És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
Vég nélkül édes Elysiumba, hol
Önnön szerelmünk önkirálynénk,
Szép életünk világa, valódi jó,
Forrása annak, a mi nagy, koporsó
Ürében élet, és kivánt jövendőnk
Egyetlen egy kezesse - az, de az! -
Kárával a szegény hitesnek? Oh
Te elragadtató szerelem te! a-
Mely Éva csábítója volt, ugyan
Ilyen szerelmet érezett az a
Kigyócska. Prósit a fölöstököm!
Embertelen! Most oktatásra nincs
Szükségem.
Ej, herceg, hiszen, - no - jó
Távozz előlem -
Imhol a királyné - -
(belép).
Ottó, no jőjj! látod, leereszkedek
S magam jövök hozzád: de mondhatom
Neked, hogy ez ma udvaromban az
Ily esztelenkedések közt utolsó
Fog lenni; mert azért, hogy a király
Után való bánatjaimat kiverjem
Fejemből, avagy téged hercegem
Örvendezőbbé tégyelek - soha
Jobbágyaim kedvét nem áldozom fel! -
Te holnap útazol! -
(dörmögve).
Csak célomat
Érjem - ha a pokolba is - megyek.
(El, Gertruddal.)
Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert
Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos
Bánk bán - bajúsza egy végére tűz.
(Utánok ballag.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir