ELSŐ RÉSZ.
A’ kevély emberekrűl.
Fel ugrott a’ pócra, talpra is állította magát.
Mindent nyelve harangjára köt.
Meg nem férhet a’ maga bőrében.
Gangossan pödörgeti kajla bajúszszát.
Nem is éri talpa a’ főldet úgy lép.
Ládd ládd! nem is porzik utánna.
Fel hágott az ugorka fára.
Minden alá való kis müvét dobra üttetni.
Minden csinnyát a’ karó’ högyére ki teszi.
Fen járkál, mint a’ vízi buborék.
Hánnya veti magát, mint Magyar Balázs’ lova.
57Reá tartya magát mint a’ Kompoldi kis aszszony.
Hangos a’ szava, mint a’ nagy harangnak.
Ki el bizza magát, könnyen meg szégyenedik.
El ugrotta a’ száz tű’ hoszszát.
Száz Pap se parancsol néki.
Úgy reá tartya magát, mint a’ pénzes szatyor.
Nem tudgya: hová tegye lábát.
Úgy reá tartya magát, mint fekete lév, az asztal’ közepén.
Úgy reá tartya magát, mint az olajos korsó a’ szegen.
Jól meg eresztette a’ kantárt.
El szakasztotta a’ kötő féket.
Ki törte a’ járom szeget.
El éri talán a’ csillagot is.
Ő hajtya a’ Göncöl’ szekeret.
59A’ Bíró kocsissa nem kevélyebb nálla.
Még a’ bolha csípést se szenvedheti.
Orrán a’ legyet se tűrheti el.
Mindenbe bele kötelődzik.
Öszsze járta Tónát Baranyát.
Nincs mássa széles e’ világon.
Előtte mák szem a’ högy is.
Meg mutatta kicsoda és micsoda.
61Högyös a’ szarva; vígyázz: meg öklel.
Ő verte el a’ gúnárt: hangosan gágog.
Fel puffasztotta magát, mit a’ pölhös béka.
Köböllel méri a’ szitkot.
Pattog: mint a’ száraz fenyő.
Nagyobb füstye, mint sűltye.
Se vége, se széle parancscsainak.
Minden embert lába’ kapcájának tart.
Nem beszélhetni vele gyalog.
62Ő ültette a’ fias tyúkot.
Hánytatta kényes paripáját.
Ki ugrott a’ Rigó mezőre.
Föl kötötte a’ Telekes bocskort.
Szent Gellért högyi táncos.
63Földön lába, égen feje.
Óriásként támadgya meg az eget is.
64A’ tengert békóval fenyegeti.
Csípőjén keze, szeméten szeme.
Körösztűl ölti a’ tű fokán, ha hajó kötél lesz is.
Néma lakatoknak fel nyithattya zárját.
Bolhábúl lett tetű, nagy gőgösen sétál.
Eső után nőtt gomba; benne a’ féreg.
Ki ráztam már az oskolák’ porát.
Úgy sétál, mint Kunok’ ebe a’ homokon.
Kedvére nyújtódzik, mint eb a’ pozdorján.
Turkál mindenben, mint a’ jól lakott disznó a’ makban.
Annyit se gondol vele, mint a’ mák szem.
65Parittya szájábúl hánnya a’ galacsint.
Fen hordozza fejét, mint az a’ kutya a’ szálláson, melynek a’ tejes fazékon ütötték meg orrát.
Föl tötte az Orbán’ süvegjét.
Fel dundorította kis orrát.
Mindent tővel, högygyel fel forgat.
Úgy reá tartya magát, mint a’ pénzes malac.
Meg nem férhec vele egy padon.
Ő az első minden korcsmában.
Előtte a’ Bíró is csak fity.
Fél szemét se veti másra.
Mely leány soknak kosarat ád, végtére is csak ahhoz mégyen, a’ ki el veszi.
Mindennek bajuszszát ő akarja pödöríteni.
Új sejem kendő a’ nyakán.
67A’ szent Háromság után első személy.
Parasztbúl lett Tanácsnok.
Köz katonábúl lett Tiszt.
Fel húzta a’ piros csizmát.
Föl költtebb a’ kovásznál.
Tanítani akar minden embert.
Mindent tud, a’ mi soha se volt is.
68El olvasta az egész Bibliát.
Jártas, költes a’ világ’ könyveibe.
Azt is tudgya, mit súgott Mátyás király feleségének füleibe.
Fele is sok volna, a’ mit tudni akar.
Alig lehet meg szóllítani.
Ma is akkora árnyéka, mint tegnap.
Mint ha ő lenne a’ kis király.
Ő a’ csorda között a’ bika.
Ő a’ ludak között a’ hattyú.
Se hete, se szava; még is parancsol.
Ha a’ tudóska nem kevély, a’ világnak nyolcadik csudája.
Még a’ füvek’ növéssét is hallani láccatik.
69A’ bogáncs kóró is el bízta volt magát, midőn a’ tölgy fának leányát meg kérte.
Kevély, mint Barátoknál az orgona húzó.
Ha röpülni tudna, Babilon’ tornyára rakná a’ fészkét.
Se Péterre, se Pálra nem hajt.
Föl hójagzott, mint a’ sovány lángas.
Pompás temetés; pénz vesztegetés.
Cifra lakodalom, kevés jutalom.
70Nagyon fen köp, ha csendesen evez.
Parancscsára az egér is talpon áll.
A’ kevélység, a’ romlásnak kalaúzza.
Nem mind kevély, ki ünneplőben jár.
Reád se néz, ha melletted el megyen.
Azt se mondotta: cseréllyünk pípát.
Azt se mondotta: eb vagy é? vagy kutya.
A’ köszönetet se fogadgya el.
Kevélység a’ tudatlanok hibája.
Az Angyaloknak is a’ kevélység ártott.
Ha a’ pénz nem volna, sok kevély el múlna.
Nem kevély a’ tetű; mert se pénze, se ugró lába.
Tudgya, mit végeztek az égbe.
A’ koldús is kevély lenne, ha pénze lenne.
Hatot kérdel, egyre se felel.
Senki felől jót beszélleni nem szokott.
Mikor a’ bányákban pénzt vernek, sok kevélyet is támasztanak.
Kevélység, és esztelenség testvér atyafiak.
Kevély a’ kevéllyel meg nem alkhatik.
Nyájas anyának kevély a’ leánnya.
Több a’ gazdag, mint a’ szegény kevély.
Ha kevély a’ kakas, tűrhető.
A’ kevély kappan tűrhetetlen állat.
Nem látni kevély tehenet; de bikát eleget.
A’ madarakban is kevélyebb a’ hím.
A’ szegént (ha kevély) az ördög is neveti.
Mind addég röpdös a’ madár, még szárnya’ súgárját ki nem rángattyák.
Mind addég kevély a’ kos, még szarvát le ütik.
Kevélynek orvossága a’ le gyalázódás.
Sok gyalázatokon kell a’ kevélynek is által menni, még meg alázódik.
Méltán kevély az annya, ha szép a’ leánya.
Méltán kevély az attya, ha jó a’ fia.
Méltán kevély az oktató, ha sok jó tanítványi vannak.
A’ Pap is kevély, ha szép temploma van.
Igen szép a’ rósa, még se kevély.
Nem tudom: ha a’ vak kevélykedhetik é vakságában.
A’ gazdag (ha vak is) kevély lehet.
A’ gazdag (ha sánta is) kevélyen járhat.
Nem mind kevély, a’ ki reá tartya magát.
Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni.
72Mentéjének prémje is ki mutattya a’ kevélyt.
Nem mind kevély a’ ki parancsol.
Nem kevély, ki a’ roszszat meg szidgya.
Kevély koldús, tudatlan Pap, félénk katona, ostoba vezér.
Minden csekélséget másnak lelkére köt.
Ha a’ disznónak szarva volna, kanászt se lehetne mellé fogadni.
Hallya ked, nem egész fenékig tej föl.
Üdővel a’ kevély alázatos is lehet.
Lesz még valaki, ki sarkára hág.