23. AZ ISTENES RETORIKA
23. AZ ISTENES RETORIKA
(V. KOVÁCS SÁNDOR)
(V. KOVÁCS SÁNDOR)
Az egyházi prózairodalom azokban a műfajokban érte el fejlődése tetőpontját, amelyek a legközvetlenebb módon kapcsolódtak Isten, Jézus, Mária és a szentek személyiségéhez. Közösség és egyén méltatlannak érezte ilyenkor gondolatait közönséges formában kifejezni, ezért imáinak és elmélkedéseinek stílusát komoly ünnepélyességgel vagy lelkes pátosszal igyekezett művészivé, szónokiassá emelni. A kérés, hálaadás, dicsőítés, értekezés nem nélkülözte a bizonyítás, indokolás vagy vitatkozás ("sic et non") elemeit sem, hiszen feladata végső fokon mindig a hallgató (Isten stb.) vagy a hallgatóság (klerikusok, világiak) meggyőzése volt. Ugyanazt a célt szolgálta az imádságok és elmélkedések számos hatástkeltő szerkezeti megoldása és sok hasonlattal, példával megvilágosított közérthető előadásmódja is. Ezek a vonások mind a szónoki beszéd (oratio) ismérveire emlékeztetnek, az effajta írások jelölésére igen alkalmas ezért az egykorú oratio divina (istenes retorika) elnevezés. Az istenes oratio legközelebbi rokonságát is a másik szónoki műfajban, a prédikációban, beszédben (sermo) ismerhetjük fel. A stílus retorizálása azonban az imádságokban és elmélkedésekben még erőteljesebb, mert amíg a prédikáció az élőszó szuggesztív hatását is szolgálatába állíthatta, addig az istenes retorika pusztán az írott szó kifejező és meggyőző erejére volt utalva.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
