DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Modern korunkban szokássá vált, hogy egy-egy fontos olyan dokumentumot, amelyet széles körben kívánnánk megismertetni, ilyen-olyan jelzőkkel látunk el. Varga Mihály miniszter úr a munkavállalók költségvetésének nevezte ezt a költségvetést, amelyet most a Ház tárgyal, okkal és joggal. Ez a megjelölés azt jelenti, hogy a kormány folytatni kívánja azt a bérfelzárkóztatási programot, amely évtizedes lemaradást kell pótoljon. Itt nem arról van szó, hogy néhány év alatt valamilyen lemaradás jelentkezett, hanem egy rossz struktúra alakult ki, amelynek mentén alacsony fizetések mellett, alacsony jövedelem mellett igen nehezen alakult ki az a fajta társadalmi együttműködés, amire pedig nagy szükségünk van. E területen az elmúlt időben már volt változás, a költségvetés továbbiakat ígér.
Mégis azt mondom, hogy önmagában ez a megjelölés távolról sem jelzi, hogy mit is takar ez a költségvetés. Legalább annyira a munkavállalók költségvetése, mint a családok költségvetése is, de legalább annyira, és ezt még inkább szeretném kiemelni, a biztonság és biztonságunk költségvetése. Azt világosan látni kell, hogy a költségvetéstől az afféle átlagpolgár, mint amilyen jómagam is vagyok, elsősorban a stabilitást várja, azt a fajta stabilitást és kiszámíthatóságot, aminél a jövő legalább egy évre, de inkább nagyobb távlatra biztonsággal megtervezhető. Ehhez a költségvetésnek megalapozottnak, szilárd alapokon állónak kell lennie, olyannak, ami nem vonható kétségbe. Nos, ez a költségvetés ilyen, hiszen egy sorozat folytatása. Én az egyik legnagyobb érdemnek tartom azt, hogy azt a fajta, nem egyszerűen csak GDP-arányt, mert hiszen a GDP sokszor oly keveset fejez ki, hanem azt a növekedési tendenciát, amit az ország fenn tudott tartani, folytatni tudjuk és folytatni kívánjuk.
E tekintetben szeretnék rámutatni, hogy a jósok az elmúlt időszakban számtalanszor kétségbe vonták, hogy azok a számok, amelyek itt a költségvetésben szerepelnek, mennyiben megalapozottak, az a növekedés, amit várunk, amit a kormány vár, lehetséges-e és bekövetkezik-e. Nos, az első negyedév GDP-alakulása erőteljesen rácáfolt a pesszimistákra. Az a 4,1 százalékos növekedés biztató; nem azt jelenti, hogy ez így fog folytatódni feltétlenül, de azt jelenti, hogy megvannak azok az alapok, amelyeken folytatni lehet ezt a növekedést, ezt nagyon fontosnak gondolom.
Legalább ennyire fontosnak gondolom a stabilitás tekintetében, hogy elszántan folytatja a kormány azt a politikát, amely az adósságcsökkentésre irányul. Jól láthatjuk, hogy Magyarországnál egyébként technikailag és számos területen fejlettebb országok képtelenek kilábalni abból az adósságcsapdából, amelybe hosszú-hosszú évek alatt kerültek. És most nem Görögországra szeretnék utalni, hanem Olaszországra vagy akár Franciaországra, amelyeknek olyan helyzete van, aminél új reformokat kell és szükségszerű bevezetni, mert ezek hiányában ezek az országok nem képesek kilábalni az adósságcsapdából. Magyarország ezen a téren jelentős lépéseket tett, de azért azt látnunk kell, hogy ez a folyamat nem visszafordíthatatlan, ez a folyamat akkor folytatható, ha azon a csapáson haladunk, amelyen elindultuk; ez nagyon fontos kérdés.
Legalább ilyen fontos az, hogy a kormány felismerte - meggyőződésem szerint akár már korábban is felismerhette volna -, nagyon fontos, hogy háromgyermekes családmodell alakuljon ki, de azt is látni kell, hogy a társadalmon belül e tekintetben még nincs kellő fogadókészség. A kétgyermekes család az, amely ma Magyarországon egyre inkább általánosan elfogadott, és ha ez így van, akkor ezt erősíteni kell. A kétgyermekes család lehet majd háromgyermekes, de ha a kétgyermekes családokat nem erősítjük, ha ezeknek nem adunk erős fogódzót, akkor a „háromgyermekes család” fogalom nagyon nehezen elérhető. Ezért látom ebben a költségvetésben azokat a lehetőségeket, amelyek a kétgyermekes családok számára további, azt kell mondani, biztató jövőt ígér.
Itt kell elmondanom azt is, hogy az a fajta akció, amely a családoknak a lakáshoz való juttatását kívánja megcélozni, az elmúlt időszakban sikeresnek mutatkozott, de nem elégségesnek. Abban teljesen igaza van azoknak, akik a bérlakás tekintetében azt mondják, hogy kevés az országban a bérlakás. Ezek a bérlakások azonban jól láthatóan úgy jöhetnek csak létre, ha olyan lépéseket teszünk, hogy az otthonok építésén túlmenően is az a meglévő szabad tőke, amely ebben az országban azért létezik még a kispolgári világban is, elsősorban abba az irányba mozdul el, ami a lakásépítést erősíti.
Azt kell mondanom, hogy el kell ismerni, fel kell ismerni és nem tagadni kell, hogy az ilyen irányba történő lépések segítik a bérlakásépítést, ezért támogattam, sőt talán valamelyest kezdeményeztem is, hogy azokat a fajta terheket, amelyek a tartós bérbeadást terhelték, csökkentsük, és lehetőleg abba az irányba vigyük el, a kispolgári tőkét nevezzük most egyszerűen ennek, amely irány végül is segíti a családok lakáshoz jutását.
Nos, nem tagadhatom meg önmagam, és el kell mondanom, hogy ennek a költségvetésnek van egy olyan része, amely egy régmúltat is felidéz bennem. Itt most ebben a teremben kevesen vagyunk, és azok közt is, azt hiszem, nem sokan vannak, ha egyáltalán rajtam kívül van olyan, aki még emlékszik rá, hogy volt egy időszak, amikor minden héten egyszer elmondtam a Házban, hogy a magyar mezőgazdaságnak 514 milliárd forintra van szüksége, és ezt sulykoltuk, sulykoltuk, sulykoltuk.
Ez a költségvetés 550 milliárd forintot tartalmaz. Hogyan lehetséges? Én nem tartozom az euroszkeptikusok közé, azt mondom, hogy az Európai Unió valóban egy értékközösség, de az Európai Unió ezen túlmenően egy olyanfajta gazdasági közösség, amely érdekközösség is. Amikor mi tehát az európai uniós és az onnan származó 550 milliárddal számolunk a magyar mezőgazdaságban, akkor nem egy ajándékkal számolunk, hanem egy jól megalapozott, szerződéseken alapuló olyanfajta járandósággal, amit jól kell felhasználni. És itt van a kutya elhantolva: jól kell felhasználni. Nincs túl hosszú idő arra - ezért is kértem ma szót -, hogy ezeket a rendelkezésre álló forrásokat ugyanilyen nagyságrendben és ilyen összegekben fel tudjuk használni, ezért az elkövetkezendő idő arról is szól, hogy ezeket a legjobban a szerkezeti átalakítások folytatására, sőt azok kiemelésére kell fordítani.
Végezetül, de nem utolsósorban: ebben az országban, tudomásul kell venni, vannak igen fejlett és jól haladó térségek, és vannak térségek, amelyek sajnálatos módon bizony nehezen és nagyon nehezen tudják azt a tempót követni, amit a legjobbak már elértek, és amit meg is haladhatnak.
(9.10)
Ezek a térségek jól ismertek. Mégis, egy olyan térség van, amelyikről szinte alig hallunk, és ez az én szűkebb pátriám, ezért akarok róla szólni. A Tiszántúlnak az a középső része, amely alig felfedezett, amely Törökszentmiklós, Túrkeve, Mezőtúr, Gyomaendrőd és a környező kistelepülések, ezeknek a lemaradása valahogy nem került a középpontba - oda kell kerüljön. És ahhoz, hogy ez innen kiemelkedjen, van néhány olyan adósságunk, amit teljesíteni kell. Ilyen a 4-es út, ilyen a 44-es út, ezeknek meg kell születnie, az infrastruktúrának oda kell kerülnie, és ennek a térségnek is emelkedő pályára kell állnia. Én ezt a költségvetést ennek reményében támogatom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
