SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független): Köszönöm szépen. Mikor az ülésterembe jöttem, a liftben az egyik fideszes képviselővel utaztam együtt, aki nehezményezte, hogy három tételben tárgyalják a dohányügyi törvényeket. Mondta, hogy nyugodtan lehetne egyben is tárgyalni, hiszen mindegyik ugyanarról szól, ugyanarról van szó.
Nos, én is úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ennek a sorozatnak a sorába illik. Nekem is déjŕ vu érzésem van azzal kapcsolatban, ami itt most az áruházláncokkal történik Magyarországon. Nem először látjuk már ezt a folyamatot, amit nevezzünk, mondjuk, a Fidesz-módszernek. Láttuk már ezt, pontosan ezt csinálták először a bankokkal és aztán mindenféle más szektorokkal. Egy óriási különadót kivetettek, mindenféle más brutális szabályozási eljárást hoztak össze, hogy az értékük csökkenjen. Valóban, nem kell feltétlenül, hogy tönkremenjenek, ahogy Szatmáry úr is mondta, elég, ha csak megroggyannak, hogy aztán olcsón az állam vagy az államhoz közeli üzleti szereplők megvehessék ezeket a tönkrevágott cégeket.
Akkor is, amikor ezekről volt szó - az energiaszolgáltatókról, a trafikokról -, ugyanaz volt a szöveg, a multinacionális cégekkel szembeni fellépés és a magyar érdekek vad képviselete, holott nyilvánvaló, hogy nem erről van szó. Nem erről van szó, hanem egyszerűen önök maguknak akarják a hasznot. (Gőgös Zoltán: Persze. Világos.) Ahogy mondtam, a Fidesz-módszer alkalmazását a trafikoknál, az energiaszolgáltatóknál, a bankoknál láttuk már, a nyugdíjbiztosító pénztár is némiképpen hasonló történet.
A probléma az ezzel, hogy nemcsak a Fidesz milliárdos képviselőinek zsebébe vándorolnak az ebből befolyó különböző hasznok, hanem az, hogy az emberek jóval drágábban jutnak élelmiszerhez, szappanhoz, dohányhoz, internethez, bankszolgáltatásokhoz. A Fidesz közeli vállalkozások pedig, amelyeknek helyzetbe hozásáról ezek a javaslatok ma délután mind szóltak, lefölözik a hasznot. Orbán Viktor már évekkel ezelőtt nemzeti tőkésosztály kialakításáról beszélt. Nevezzük nevén a dolgokat! Most is erről van szó nyilvánvalóan. Én persze nem a nemzeti tőkésosztály helyzetbe hozásáról beszélek, hanem egyszerűen korrupciónak hívom azt a jelenséget, amit önök gyakorolnak, aminek az a módszere, hogy a versenyt mesterségesen erőből kiiktatom, kiválasztok cégeket, protekcionista módszerekkel helyzetbe hozom, jól megerősítem, és aztán azokhoz dől a lé.
Erről szól a különadó, erről szól a vasárnapi zárva tartás. A különadó a mi esetünkben most éppen az élelmiszer-felügyeleti díjnak nevezett valami. Erről szól a Tesco-járatok betiltása vagy a világörökségre való hivatkozás, illetve a legelképesztőbb rendelkezés ebben az egészben a veszteséges cégek kötelező bezárása, amit már itt Józsa képviselőtársam is nagyon jól elmondott, hogy ez micsoda egy elképesztő abszurditás. Amelyik tartósan veszteséges, az úgyis be fog zárni magától, ez az üzlet logikája.
Ez a törvény, mint mondtam, a Fidesz-módszernek egy újabb megtestesítése. Ezt a combót, ezt a csomagot, ezt a szabályozási egyveleget, hogy így mondjam, mutatja meg. Lehet, hogy egy-egy része valóban indokolt lehet, de az önök specialitása mégiscsak az, hogy ezeket így együtt csinálják, és a végén odacsapnak egy jó nagyot, hogy tényleg ellehetetlenüljenek különböző cégek, és máshova vándoroljon a pénz.
Itt többen is a kis cégek védelméről beszéltek. Őszintén, ezt nem értem, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ennek az előttünk álló javaslatnak a kedvezményezettjei - amint már itt többen nevén nevezték a gyereket - a Reál, a CBA és a Coop. Teljesen egyértelmű, hogy rájuk vannak szabva ezek a szabályok. Nem sok-sok ezer kicsi élelmiszerboltról beszélünk, hanem egyszerűen másik élelmiszerláncoknak a felépítéséről és helyzetbe hozásáról beszélünk. Erről szólnak ezek a javaslatok.
Mindennél - amiről eddig beszéltünk, és amiről egyébként ez a diskurzus meglepő módon szólt - sokkal fontosabb az, hogy az emberek számára mindez mit jelent. A verseny kiiktatása, amit többen is hozsannáznak itt a teremben, valójában miről szól? Arról szól, hogy itt nyilvánvalóan drágábbak lesznek az áruk. A pénz mindenkinek számít. A világ arról szól, hogy a verseny - nyilvánvalóan értelmes keretek között - jót tesz, jót tesz, és az árakat leviszi. Másfelől ez nyilvánvalóan nem így lesz, a várható az, hogy az árak ezekben az üzletekben, a most helyzetbe hozandó láncokban nőni fognak, hiszen ezek ma is drágábbért árulnak egyébként.
Egy másik nagyon fontos hatása ennek a rendelkezésnek az lesz, hogy a mostani több tízezer ember, akik ezekben a nagyobb áruházláncokban dolgoznak - ez körülbelül 50-60 ezer ember, akik ebben a hét kiemelt, nagy áruházláncban dolgoznak -, ezeknek egy jelentős része, ha a boltok bezárnak, nyilvánvalóan az utcára kerül. Az elég valószínűtlen, hogy a Reál, a CBA és a Coop akármekkora állami segítséggel pillanatok alatt föl tudna szívni több ezer embernyi munkaerőt. Ez teljesen valószínűtlen. Tehát, emberek fogják a munkájukat elveszíteni, az árak drágábbak lesznek, és még van egy harmadik nagyon fontos várható kilátás. Nevezetesen, ha megnézzük Magyarország térképét, hogy a különböző áruházláncok üzletei hol helyezkednek el, akkor azt lehet látni, hogy az országnak azokon a részein, azokon a vidéki és szegényebb részein, amik elsősorban Kelet- és Dél-Magyarországon vannak, alapvetően ezek az önök által átkozott multik nyitottak boltot, nem pedig a Reál, a Coop és a CBA, mert Budapest belvárosában szeretnek üzletet nyitni, ahol magas áron lehet az árukat eladni. Tehát az is várható harmadik tényezőként az árak megnövekedése és az emberek elbocsátása mellett, hogy bizony-bizony az országnak azokon a részein, ahol egyébként is nehezebb élelmiszert vásárolni, kevesebb üzlet lesz majd.
Azt gondolom, az, hogy ez a magyar cégekért, termelőkért, vásárlókért van, nyilvánvalóan ezekből az elmondottakból következően nem igaz. Itt egyszerűen új monopóliumok, másik monopóliumok felépítéséről és kialakításáról van szó. Meg kell mondjam, lenyűgözött az ön fejtegetése, Szatmáry úr, a monopóliumokról. Bizonyára nagyon jól tudja, hogy ezek mit jelentenek, hiszen most is monopóliumok felépítéséről beszélünk.
Azt gondolom, hogy az ágyútűz alá vett cégek - amelyek egyébiránt ebben a szektorban a legnagyobb munkaadók, a legolcsóbb árukat árusítják, egyébként nagyszámú magyar termelő áruját is árulják, valahogy ez kimarad a beszélgetésből, hogy magyar beszállítók áruit is árulják - versenyben működnek, versenyben egymással, versenyben a magyar tulajdonú cégekkel, és ez, ami nyilvánvalóan az önök problémája. Ez a valódi kérdés, hogy van-e verseny még ma Magyarországon, amely alacsonyan tudja tartani az árakat, vagy nincsen. Ha nincs verseny, drágábbak lesznek az élelmiszerek, és nehezebb lesz hozzájuk jutni.
Önök, ugye, azt tudjuk, nem szeretik a versenyt. A Fidesz nem szereti a versenyt. A Fidesz-cégek drágán állítanak elő rossz minőségű árukat, pontosan úgy, ahogy egyébként a Fidesz is vezeti ma Magyarországot, rossz minőséggel. Önök a központi hatalmi monopóliumokat szeretik. Erről szól a kétharmad, ezt gyakorolják immár majdnem öt éve.
Azt hiszem, hogy mára a magyarok sokasága egyre jobban érti, hogy miről szól a Fidesz-módszer, miről szól a Fidesz-állam. Nem csoda, hogy egyre többen is folyamatosan az utcán vannak, nem tetszik a központosított monopóliumok és a központosított korrupció az embereknek. Ezért tüntetnek az utcán. Azt gondolom, hogy ez a mostani törvényjavaslat, egy sorozatból sokadik, ugyancsak arról szól, amiről minden: a központosított korrupcióról és központi monopóliumok létrehozásáról.
Nyilvánvaló módon ezt a törvényt nem lehet támogatni. Köszönöm szépen.
(16.40)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
