DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Képviselőtársaim, mert azért még többen vannak, bár Boldog képviselő úr éppen fölállt, hogy ne növelje a részvevők számát. Nem akarom azt mondani, hogy itt van boldog-boldogtalan, mert a Boldog már nincs itt.
Az előterjesztő államtitkár úr említette a bevezetőjében, hogy végül is értékesítési modellek versenyét vizsgálták az előterjesztés szakmai megalapozásaként, és azután jutottak erre az előterjesztésre, aminek bizonyos részleteit Szatmáry Kristóf képviselő úr - korábban, ahogy említette, négy évig ennek a felelős államtitkára - ki is fejtette. Való igaz, hogy Magyarországon viszonylag egységes szabályok vonatkoznak mind a települések szélén létrehozott hipermarketekre, nagyméretű szupermarketekre, a diszkont élelmiszerüzletekre és a kisebb méretű, döntően családi jellegű boltokra. Lehet, hogy a hatályos jogszabály nem biztosít megfelelő védelmet, mert általában egységesen ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak minden üzlettípusra. Ebben a szabad versenyben értelemszerű, hogy a tőkeerős hálózatok pozíciója folyamatosan biztosított, ott kisebb mozgás figyelhető meg a piaci folyamatok eredményeként, általában bővülés figyelhető meg, míg a kicsiknél egy elég jelentős fluktuáció, ugyanakkor az, hogy több kisbolt bezárt, ezzel összhangban majdnem ugyanannyi létesült is, tehát inkább egy átalakulás az, ami a piaci folyamatok eredményeként létrejött.
(A jegyzői székben Schmuck Erzsébetet
Mirkóczki Ádám váltja fel.)
Mirkóczki Ádám váltja fel.)
Mindenesetre az, amit exállamtitkár úr mondott, hogy a kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 60 százaléka a nagy áruházláncok keretében bonyolódik, nagyjából összhangban van a térségben kialakult arányokkal. Vannak ennél kedvezőbb arányok, például Lengyelországban, de a jellemző körülbelül ez az 50-60 százalék, ami a nagyok és a kisüzletek summa arányát jelenti. Azt mondta hozzászólásában, hogy elkésett a magyar törvényhozás egy ilyen típusú szabályozással. Lehet, hogy valamivel elkésett, de hogy pont ez lenne az a szabályozás, amely piaci alapon meg tudja védeni a kicsiket, az azért valamelyest aggályos. Nem biztos, hogy ez a szabályozás az; kicsit redundáns módon mondhatnám, hogy ha ez lenne az, akkor valószínűleg államtitkárkorában már előjött volna ezzel, ha ez jelentené a megoldást. Nem annyira egyértelmű, hogy ez piaci és a hatását tekintve olyan eredményekkel járna, mint ami itt a törvény indoklásában szerepel.
Az előterjesztés igyekszik az európai uniós előírások tiszteletben tartására hivatkozva védelmet biztosítani a hazai kis- és középvállalkozásoknak, illetve eltérő szabályokat kíván alkotni a különböző üzlettípusokra. Megtiltja bizonyos üzlettípusoknak - diszkont, nagyméretű szupermarket és hipermarket - világörökségi területen, nagyvárosi lakóterületen történő üzemeltetését. Ez így önmagában elég kategorikusnak tűnik, ugyanis nem biztos, hogy jó magyar példa van erre, de azért a világban lehet találni olyan megoldásokat, ahol az épített környezet értékeinek a megtartása mellett, környezetbe illő módon oldottak meg nagyobb méretű áruházakat. Most hirtelen a moszkvai Manézs jut eszembe, ahol kívülről észre sem lehet venni, hogy milyen hatalmas nagy áruház van beépítve a tér szerkezetébe, mert nagyrészt el van rejtve a külső sétáló szeme elől, de biztos lehet mondani más példákat is. Tehát így ez egy kicsit kategorikusnak tűnik. Én elfogadom, hogy kell ezt szigorítani, hogy védjük a műemléki környezetet, de így a nulla megoldást választva ez nem biztos, hogy helyénvaló. Ezt más szabályozási eszközökkel is meg lehetne oldani, amelynek keretében még mindig van a befektetőnek piaci mérlegelési lehetősége, hogy azt a nagyobb költséget rááldozza-e, mert egy ilyen fejlesztés természetesen költségesebb, mint egy zöldmezős beruházás.
A zöldmezős beruházásra persze túl sok lehetőség nincs, önök ugyanis azzal kezdték, hogy kirakták az országra az „építési tilalom”, tehát a „beruházni tilos” táblát - az volt a törvény neve, hogy plázastop. Ez rendkívül népszerű egy ideig, de ugyanakkor látva az első két évük gazdasági alakulását, a második évben kifejezetten visszaesés volt a GDP-ben, ez azt mutatja, nem biztos, hogy szerencsés egy-egy ilyen rendkívül kategorikus szabályozás, mert nagy korlátai vannak.
Szabályozzák azt is, hogy egy-egy vállalat, amelyik nettó árbevételének több mint a fele napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítéséből ered és két egymást követő üzleti évben elért nettó árbevétele mindkét üzleti évben külön-külön eléri az 50 milliárd forintot, de a mérleg szerinti eredménye mindkét üzleti évben nulla vagy negatív, a második üzleti év beszámolójának elfogadását követően nem folytathat többet ilyen jellegű kiskereskedelmi értékesítésre vonatkozó tevékenységet. Ez megint olyan, hogy persze, védi a kicsiket, a kicsinek szabad veszteségesnek lenni, ő majd eldönti maga - ahogy Szatmáry Kristóf úr mondta -, hogy meddig folytat veszteséges tevékenységet. Ugyanakkor én nemigen tudok példát arra, hogy ahogy ön is mondta, tartósan veszteséges tevékenységet folytatna bármelyik üzleti szereplő, ugyanis ez idegen az üzlet logikájától. Piaci tevékenységet azért folytatnak a cégek, hogy eredményt érjenek el.
(16.00)
Ha ilyen szabályozás van, azért kicsit árnyaltabban megnyilvánulhatna, hogy milyen szerkezetben alakul ki ez a veszteség. Tehát a javaslat nem részletezi, nem vizsgálja, hogy egy-egy társaság mi miatt veszteséges. Lehet amiatt, amit ön kézenfekvőnek tartott, hogy másutt, valami adóparadicsomban realizálja az eredményét, de ez nincs benne az előterjesztésben. Ezt véleményünk szerint érdemes lenne differenciálni; így egy kicsit ilyen kisbaltával történő szabályozás, hogy majd adunk valami formát a dolognak, de nem különösebben cizellált módon.
Egy kivételt állapít meg az előterjesztés ez alól a szabály alól: azt a gazdasági társaságot, amelynek esetében a megalakulásától számított első négy üzleti évben nem kell alkalmazni ezt a szabályt, jellemzően ugyanis ezekben az években még olyan egyszeri, nagy értékű beruházásokat hajtanak végre a cégek, amelyeket nem fedeznek a folyó bevételek, de elengedhetetlenek a kereskedelmi tevékenység elindításához, és majd hosszabb távon térülnek meg.
Itt is érdekes ez a négy év. Az ilyen jellegű ingatlanfejlesztéshez kötődő befektetéseknél a 6 év megtérülés már nagyon jónak mondható, ha tehát 4 évet írnak elő, akkor már eléggé meg kell feszíteni azt az üzleti tervet, de igaz lehet, hogy legyen valami olyan követelmény, ami elosztja ezt a terhet, és már hamarabb eredményt jelentene.
Nem érthető, hogy miért pont 4 évig mentesül az újonnan megalapított cég a nyereséges működés kötelezettsége alól, tehát véleményünk szerint ez nincs alátámasztva hatásvizsgálatokkal, ugyanakkor a jelen elképzelések miatt bizonyos tervezett beruházások elmaradhatnak. Azt sem látjuk, hogy végeztek volna valami becslést arra vonatkozóan, hogy ez az önök által stabilnak ítélt gazdasági fejlődés, ami megítélésünk szerint elég sok átmeneti hatást tartalmaz, tehát azt, hogy egy negyed évben meghaladta a 3 százalékot, még nem biztos, hogy stabilnak mondható; például ilyen szabályozásokkal kockára lehet tenni egy fejlődés megalapozottságát.
Azt is figyelembe érdemes venni, hogy a nagyobb áruházláncok rendkívül sok embert, több ezer embert foglalkoztatnak, hozzáteszem, tisztán, tehát bejelentett módon, ami egyfajta védelmet nyújt az alkalmazottaknak; és félő, hogy ezek az alkalmazottak lesznek az elsők, akik megéreznék az esetleges megszorításokat ezen a területen.
Szakmai elemzők véleménye szerint az előterjesztést követően, illetve ha ez hatályba lép, versenyelőnybe kerülhetnek bizonyos láncok - gondolok itt a CBA-ra, a Reál és a Coop nevű hálózatokra -, ami persze nem baj, ha a CBA kifejezetten nem politizálna. Amikor a kirakatokba politikai feliratokat raknak ki, az nem biztos, hogy egy semleges magatartást tanúsít, és nem biztos, hogy gazdaságpolitikai megközelítés az, ahogyan önök a szabályozókat beállítják, hogy mindig a CBA-nak kedvezzen. Jobb lenne, ha a tevékenysége, a színvonala, az árukínálata és a minőség alapján érné el a CBA, hogy egyre több ember vásárol náluk.
Ugyanakkor nem hiszem, hogy látszik ezen az előterjesztésen, hogy vizsgálták volna a mérethatékonysági összefüggéseket. Biztos, hogy ahogy államtitkár úr mondta, az értékesítési modellekben jelentős eltérés van, de azért azt is lássuk, hogy a területi eloszlás kedvező volta a kicsik javára, hogy ott vannak a fogyasztók közvetlen közelében, emellett a nagyoknál sokkal kiszámíthatóbb árpolitika, magyarul kedvezőbb árak és jellemzően stabilabb minőségbiztosítás érvényesíthető.
Úgy érezzük, hogy ezzel a lépéssel rosszabbul járhatnak a vásárlók is, mert ha ilyen rigid módon érvényesítik ezeket a szabályokat, előfordulhat, hogy az üzletláncok is kénytelenek lesznek árat emelni, ami nem hiszem, hogy az előterjesztésnek célja lett volna, hogy úgy hozza helyzetbe a kisebb üzleteket, hogy a nagyokat olyan pályára tereli, hogy emeljék az árakat. A kormány véleménye szerint a javaslatra azért van szükség, mert a nagy áruházláncok képesek veszteséges üzemeltetés mellett is alacsonyan tartani az árakat, kiszorítva ezzel a hazai boltokat a piacról. Ez a különböző működési modellt vizsgálva nem biztos, hogy helytálló. Más területen vagy más profilban értékesítenek a kicsik, mint a nagyok.
A javaslat szerint az évi 50 milliárd forintot meghaladó árbevételű társaságok nem folytathatnak napi fogyasztási kiskereskedelmet, azaz nem értékesíthetnek, ha két egymás utáni évben egyaránt veszteségesek. Ez a megközelítés nem veszi figyelembe, ami 2008-ban, 2009-ben volt, hogy végigsöpört a világon egy pénzügyi válság. Tehát akkor, ha esetleg pénzügyi válság alakul ki, önök módosítják ezt a törvényt? Ilyen értelemben tehát rigidnek tűnik, mert nemcsak amiatt lehet veszteséges egy-egy cég, nagyobb cég is, mert másutt számolja el az eredményét, hanem objektív körülmények miatt is, hogy visszaesik a forgalma.
Összességében azzal a céllal, hogy védje a szabályozás a főleg hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásokat, kiskereskedőket - mondjuk, megkérdezve a VOSZ véleményét, amely tömöríti ezeket az egységeket -, lehet hasonló szabályozást a Ház elé hozni, de véleményünk szerint nem ez az, és ez több kockázatot hordoz magában, mint esetleg reménybeli előnyt, úgyhogy ebben a formában mi semmiképpen nem tudjuk támogatni. Köszönöm, elnök úr.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
