DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az európai integrációs ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bizottságunk november 6-án megvitatta az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslatot, és 11 igen szavazat és 10 tartózkodás mellett azt általános vitára bocsátotta.
A bizottsági vitában senki nem vonta kétségbe azt, hogy az alkotmánymódosításra szükség van, és senki nem vitatta alapvetően azokat a tárgyköröket sem, amelyeket érint ez az alkotmánymódosítás. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy teljes egyetértés alakult volna ki ebben a vitában. Mindannyian egyetértettünk viszont abban, hogy az alkotmánymódosítási szándék összhangban van a négy párt politikai kötelezettségvállalásával, amelyben a négy párt vállalta, hogy még az év végéig a szükséges alkotmánymódosításra sor kerül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő sürgetése alatt állunk, hiszen elvesztegettünk jó néhány hónapot, vagy mondhatnám, hogy évet is. A jelenlegi kormánypártok korábbi ellenzéki pártként már az előző ciklusban sürgették az alkotmány vonatkozó módosítását. Ekkor bizonyos tervezetek elkészültek, egyébként ezek többé-kevésbé összhangban vannak a mostani javaslattal, de nem került sor azok megtárgyalására. Miért sürget az idő? Nem pusztán azért, mert vállaltunk egy kötelezettséget az év végéig történő elfogadásra, hanem azért, mert a jövő évben minél hamarabb szeretnénk a ratifikációt is végrehajtani, márpedig a ratifikációnak elengedhetetlen feltétele az alkotmánymódosítás, és valóban arra is kötelezettséget vállaltak a pártok, hogy népszavazásra bocsátják Magyarország uniós csatlakozását. Ez ugyan nem lenne alkotmányos kötelezettség, de vállaltuk, méghozzá azt is vállaltuk, hogy ezt minél hamarabb tesszük meg. Ez politikai érdekünk, hiszen addig nem tudjuk sürgetni az európai uniós tagállamokat a minél gyorsabb ratifikációra, amíg ez nálunk nem történt meg.
A vitában három fontos csomópont alakult ki, ezeket Bárándy miniszter úr az expozéjában már érintette, avatottan és megalapozottan érintette. Én csak röviden szeretnék reagálni rá. Az első kérdéskör, már eddig is elhangzott Vastagh elnök úr részéről, illetve Salamon alelnök úr részéről is, a nemzeti felségjogok átengedésének, illetve közös gyakorlásának a kérdése. Kétségtelen, hogy két jogelméleti felfogás áll egymással szemben. A bizottsági többség osztja a kormányzat jogelméleti felfogását, miszerint pontosabb az a megfogalmazás, hogy a nemzeti felségjogok átengedéséről is szó van, jóllehet történetileg ez úgy alakult ki, hogy közös gyakorlásról volt szó, és a törvényhozási jellegű aktusok esetében ez a jellege meg is maradt az Uniónak, hiszen a Tanácson keresztül a kormányok maguk is befolyásolhatják a kötelező jogszabályok megalkotását. De azóta az Unió fejlődése és az előrelátható fejlődése abba az irányba mutat, hogy olyan kötelező jellegű intézkedések születnek a bizottság szintjén, illetőleg olyan felhatalmazásokkal rendelkeznek maga az Európai Bíróság révén, amelyekre már nincs közvetlen ráhatása az egyes tagállamoknak, ahol tehát a közös gyakorlásról csak nagyon áttételesen lehet beszélni, ezért mi az átengedést pontosabbnak érezzük.
A második fontos pont a parlament szerepe, a törvényhozás szerepe. Úgy ítéljük meg, hogy a viták során lehet még pontosítani azt, amit a megfogalmazás tartalmaz. De a megfogalmazás összhangban van az amszterdami szerződés vonatkozó jegyzőkönyvével, tehát az európai általános gyakorlattal összhangban áll. Az én személyes ízlésemnek és néhány kormánypárti képviselőtársam ízlésének talán jobban megfelelt volna, ha jobban kidomborítjuk a törvényhozásbeli tárgykörbe tartozó esetek kérdésében a parlament szerepét, akár annak egy megerősített formáját is, de ez is elfogadható, ez is benne van az európai fő áramban. Tehát azt hiszem, ebben a formában ez támogatható, de azt érzékeltem, hogy ezen a téren még van lehetőség arra, hogy elmozduljunk.
A harmadik fontos kérdéskör pedig a népszavazás ügye volt. Nyilvánvalóan nem maga a megfogalmazás a kérdés, hanem az, hogy mikor legyen ez a népszavazás. Én osztom azt az álláspontot, azt a demokráciafelfogást - mert hiszen arról van szó -, amit a kormány képvisel, hogy a miniszterelnök csak a népi felhatalmazás nyomán kívánja aláírni a csatlakozási szerződést. Alkotmányjogilag természetesen lehetne ez másképp is. Lehet így is szabályozni, úgy is szabályozni. Az az ellenérv, hogy közben még változhatnak a dolgok, nem igazán érvényes, hiszen gondoljunk bele, hogy március végére, április elejére van előirányozva az Európai Parlamentben ugyanennek a szerződésnek a vitája, ott igennel vagy nemmel dönteni fognak erről; kötve hiszem, illetve nem kötve hiszem, ki van zárva, hogy ezután bármiféle változás történjen. Tehát megoldható jóindulattal az, hogy még az aláírás előtt a népszavazásra sor kerüljön.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miután az ellenzéki képviselőtársak alapvetően a tárgyra vonatkozó felvetéseket tettek, én ezt üdvözölni szeretném, tehát nem kapcsolták össze más, a tárgyhoz nem tartozó kérdésekkel, és annak a reményemnek adok hangot, hogy a hátralévő hetekben az egyetértés létre fog jönni.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
