DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a vitának a politikai természetű megközelítésével lehetőség szerint már nem szeretnék részletesen foglalkozni, mert több felszólalás is érintette ezeket a kérdéseket. Taglalta például az egyeztetésnek ehhez a nagy fontosságú ügyhöz méltatlan menetét. S hogy mégis, előző mondatindításom ellenére ennyit megengedtem magamnak, ezt tettem azért, mert a miniszter úr az expozéjában azt mondotta, hogy őbenne az egyeztetés bizonyos csalódást keltett. Kár, hogy nincs itt a miniszter úr, mert meg szerettem volna kérdezni, hogy akkor mit mondjunk mi, akik egy olyan egyeztetés elé kerültünk, hogy a normaszöveget az egyeztetésre szánt nap délelőttjén kaptuk meg, legalábbis az első kísérlet esetében.
Miniszter úr az ellenzéki álláspontokat illetően elmondotta azt is - erre is szeretnék kitérni -, hogy természetesen többféle felvetés hangzik el az ellenzék részéről, és ő ezt megérti és mérlegeli is, de a végén majd dönteni kell, és akkor eldől az, hogy ki támogatja az uniós támogatást, ki nem. Nos, szeretném kérni az igen tisztelt kormánypárti képviselőket, talán kicsit cserébe azért is, hogy én az egyeztetéssel a továbbiakban nem foglalkozom, mintegy méltánylandó ezt részünkről, hogy ne presszionáljanak minket a továbbiakban ebben a vitában.
Amit miniszter úr mond, szoros értelemben véve egyébként sem igaz. Mert a csatlakozás kérdése önmagában nem alkotmánymódosítási kérdés. Nem az alkotmánymódosítással csatlakozunk az Európai Unióhoz. Arról van szó, hogy ha az ország népe a csatlakozás mellett dönt, akkor az csak úgy lehetséges, ha az alkotmány lehetőséget ad az országnak az Unió működési rendjébe történő bekapcsolódására. Ezért kell az alkotmányt módosítani, és azért, hogy a nép számára megadjuk a lehetőséget, hogy a végső szót ebben ő mondja ki, mert hiszen tudjuk, az alkotmány most nem teszi lehetővé az alkotmányt érintő kérdésekben ügydöntő népszavazás megtartását.
Eörsi képviselő úrnak is azt szeretném mondani a Szent István-i, vazallusi (Közbeszólások: Vazuli!) - vazuli, bocsánat és köszönöm -, vazuli hasonlatát illetően, hogy nem biztos, ha jól értettem az üzenetét, hogy jó úton járunk és jó útra tereljük a vitát. Én ugyanis valahogy úgy értelmeztem ezt, hogy az ellenzéknek megvannak a maga észrevételei, de a lényeg az, hogy ez a végén összeáll-e egy nagy nemben; és ha ez egy nagy nemben áll össze, akkor akik ezt mondják, azok a Vazulok.
Ez egy rossz szereposztás, mert én ezt ugyanígy megfordíthatom. A kormánynak a mi módosító javaslatainkra valamit kell mondani. Én azt gondolom, legalábbis, ha átveszem azt a gondolkodási modort, hogy ha a kormány válasza az ellenzék észrevételeire egy nagy nemmé áll össze, akkor ők a Vazulok. Ez nem vezet sehova, tisztelt képviselőtársaim! Vegyük tudomásul, hogy ebben az ügyben minket közös felelősség terhel! Itt kölcsönösen kell törekedni a közös és egyébként optimális megoldás megtalálására, valóban a lehető legteljesebb kompromisszumkészséget kell tanúsítani. Egymást nem presszionálhatjuk, nem oszthatjuk ki azt a bizonyítványt előre, hogy aki ilyen vagy olyan álláspontot foglal el, az nem támogatja az Uniót. Ez nem igaz, és ezt a fajta hozzáállást elutasítjuk. Ez az egyik, és ez a kérdésnek a politikai része; s most ígérem, hogy néhány érdemi, szakmai kérdéssel fogok a továbbiakban foglalkozni.
Az egyik kérdés: a Magyar Köztársaságot alkotmányból megillető hatásköreinek átengedéséről szóljon-e az alkotmány, vagy pedig a hatáskörök közös gyakorlásáról? Az egyik megjegyzésem, hogy a hatáskört nincs kinek átengednünk. Az Európai Unió nem szövetségi állam. Nincs egy, a tagállamok fölött álló szövetségi állami szervezet. Az Európai Unió leginkább, alkotmányjogi értelemben a konföderációnak felel meg, ahhoz hasonlít, amely fölött nincs közös állami szervezet, tehát nincs kire átengedni, átruházni a hatáskört, hanem arról van szó, hogy ebben a konföderációban a tagállamok a hatáskört közösen gyakorolják.
Az Európai Bíróságnál is ez a helyzet. Nekem az a meglátásom, az a véleményem, hogy az Európai Bíróság, sőt az európai bizottságok is a tagállamok közös együttműködése folytán működnek, és a jogalapjukat ez a közös együttműködés, a hatáskör közös gyakorlása teremti meg. Ha jól értettem, a miniszter úr is így fogalmazott, vagy lehet, hogy ezt Vastagh képviselő úr mondta, nem a miniszter úr, ebben bizonytalan vagyok. Azt mondotta, hogy vagy közvetlenül, vagy áttételesen gyakorolják közösen a tagállamok a hatáskörüket, mint például a bíróság működése. Az ő szóhasználata is megengedi azt az értelmezést, amiről mi beszélünk, és amiről mi beszélünk, ez jelenti a magyar szuverenitás lehető legteljesebb megőrzését ebben az ügyben, ami alapvetően fontos. Franciaország és Portugália is ezt a megoldást választotta. Ha nekik ez jó, ha ők ilyen megoldás mellett az Európai Közösség tagjai tudnak lenni, akkor nekünk miért nem jó ez, miért nem ezt követjük?
A másik kérdés a közösségi jog és az alkotmányos jogrend viszonya.
(17.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Benne van a törvényjavaslatban írt első fordulatban a közösségi jog érvényesülése. Ha közösen gyakoroljuk a jogalkotási jogunk egy részét más tagállamokkal, akkor azzal elfogadjuk, hogy a közös jogalkotás következtében keletkező jog érvényesül, ez evidencia, ez természetes, ezt nem kell külön kimondani, és a külön kimondással belemenni egy olyan vitába az Unió előtt, hogy mi mit tartunk elsődlegesnek. Tudniillik Brüsszelből valóban van egy olyan elvárás, hogy a közösségi jog szupremációját ismerjék el a tagállamok, de látjuk, hogy a 15 tagállamból 13 ezt nem fogadja el burkoltan. Egyedül két ország, Írország és Görögország alkotmánya tartalmaz olyan kitételt, amelyik a közösségi jogot az alkotmány fölé rendeli. Miért ezt kell nekünk követni, miért nem a másik tizenhármat? Amire Wiener képviselő úr hivatkozott, az olasz és a német alkotmánybírósági gyakorlat, az is ezt az érvelést, ezt a gondolatmenetet igazolja. Miért akarunk mi többet adni az Uniónak, mint amit az tőlünk feltétlenül elvár?
Az Országgyűlés és a kormány viszonya. A mostani javaslat az egyeztetésen szereplő tervezethez képest visszalépés volt. Ha ironikus akarnék lenni, annyit hozott nekünk az egyeztetés, hogy még rosszabbat kapunk itt az Országgyűlésben törvényjavaslat formájában, mint ha nem is egyeztettek volna velünk. Most már csak annyi maradt, hogy az Országgyűlést tájékoztatni köteles a kormány. Miben köti ez a kormányt? Semmiben, majd tájékoztatja; illetve a kormány az európai közös ügyek gyakorlása során az Országgyűlés véleményének ismeretében jár el. Hát persze, hogy annak ismeretében jár el, ha mást nem, meghallgatja a híreket, hogy mit gondol az Országgyűlés az ügyekről, de köti ez valamiben a kormányt? Semmiben. Ez a mi alkotmányos felfogásunkban az Országgyűlésnek a magyar államszervezetben betöltött helyével nem egyeztethető össze. Az Országgyűlés a legfelsőbb népképviseleti államhatalmi szervként, a népszuverenitás első számú letéteményeseként joggal tarthat arra igényt, hogy ezekben az ügyekben meghatározó pozícióval rendelkezzék.
Végezetül, a Magyar Nemzeti Bank elnökének jogalkotása - fél percem van, csak vázlatszerűen. Az szerepel az alkotmányban, hogy a Nemzeti Bank elnöke rendeletet alkothat, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. Ez világos. És kormányrendelettel? Ezt nem mondja meg a javaslat. Egyáltalán, alkotmányjogilag elfogadhatatlan, hogy a bankelnök rendelete, ami már kétségtelen nem állami irányítás jogi eszköze de facto, hanem valóban jogszabály, ez világos, alkotmányjogi ízlésünk szerint nem kerülhet a kormányrendelettel egy szintre. De mindenképpen szabályozni kell, ha egymással ütközik, akkor melyiknek van elsőbbsége. Vagy azt kell kimondani, hogy - és az én alkotmányjogi nézeteimnek, véleményemnek ez felel meg - a Nemzeti Bank elnökének rendelete nemcsak a törvénnyel, de a kormányrendelettel és a miniszteri rendelettel sem lehet ellentétes, vagy az ellenkezőjét kell kimondani, hogy a kormányrendelet nem lehet ellentétes a bankelnöki rendelettel. De ez a kérdés itt nincs rendezve.
Ennyi időm volt. Köszönöm a figyelmüket, türelmüket, és elnök úrnak a megértését az időtúllépésért. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
