DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európai Unióba igyekvő Magyar Köztársaság alkotmányának módosítására szükség van. Most, amikor az ország népének és törvényhozóinak számottevő többsége kész végigjárni az EU-konform alkotmánymódosítás útját, óvakodni kell azoktól a buktatóktól, amelyekre a józan ész és a valósághű névhasználat megfontolásai figyelmeztetnek.
Valójában az 1949. évi XX. törvény nem a Magyar Köztársaság alkotmányáról szól, mert azt éppen akkor eltörölte, hanem a népköztársaságról, vagyis a kommunista diktatúráról vagy annak az alkotmányáról, mert éppen azzal azt kiáltotta ki. A jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat szelleme és betűje a demokratikus köztársaságot megalkotó 1946. évi I. törvénycikkre utal, épít, nem pedig a népköztársaságot bevezető 1949. évi XX., úgymond, alkotmánytörvényre; ezzel szemben áll a tervezet, ami most a Magyar Köztársaság alkotmánya megnevezéssel áll előttünk. Igaz, hogy 1989-ben szinte az egész alkotmányszöveg kicserélődött, de ez a valóban sarkalatos módosítás sem volt teljesen legitim olyan értelemben, hogy akkor is megszállás alatt volt még az ország.
De menjünk a lényegre. Azzal a meggyőződésünkkel szemben, hogy csakis az 1946-os alkotmányozással vállalhatunk folyamatosságot, felhozható az az ellenérv, hogy de hiszen 1946-ban is szovjet megszállás alatt állottunk. A válasz erre az, hogy az 1945. november 4-én választott nemzetgyűlés példaértékű titkos szavazás alapján alakult meg, a választásra jogosultak 92 százaléka ment el voksolni, és 83 százalékban a demokratikus többpártrendszer híveire szavazott.
A szovjet megszállás ténye nemcsak hogy nem csökkentette a nemzet akarata kifejezésének hitelességét, hanem a magyar népnek éppen a különösen bölcs és bátor helytállását bizonyította. Az 1946. évi I. törvénycikk szövege pedig nem egy, nagy hagyományú nyugati demokratikus országénál is élénkebben deklarálja az atlanti chartában foglalt emberi jogokat. Hadd idézzek néhány mondatot: "Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai, különösen a személyes szabadság joga, jog az elnyomástól, félelemtől és a nélkülözéstől mentes élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog és a részvétel joga az állam és az önkormányzat életének irányításában."
A háborúban megalázott és meggyalázott Magyarország eközben magabiztosan ezzel az alkotmánnyal haladt a gazdasági és társadalmi stabilizáció útján; nemzetközi elismerésünket jelezték Nagy Ferenc miniszterelnök tárgyalásai 1946 nyarán Sztálin miniszterelnökkel Moszkvában és Truman elnökkel Washingtonban. Előfordultak kemény belpolitikai kötélhúzások, de az ország következetesen haladt a békekötés és szuverenitásának a visszanyerése felé. Nem így alakult, nem így történt. Mégis, az 1946-os demokratikus alkotmányunk nem tűnt el örökre a történelem süllyesztőjében.
(18.20)
Az 1956-os forradalom fő céljai közé tartozott ennek helyreállítása; szemtanúként is tanúsíthatom, résztvevőként. Mértékként, mintaként lebegett az 1989-90-es rendszerváltozás politikai kezdeményezői és jogalkotói előtt is. Számos idézetet találunk erre a közelmúltból. S még ha életre keltése akkor nem is teljesedett ki mindenestül, csatlakozásunk az Európai Unióhoz méltó alkalom a jóvátételre. Magától értetődik, hogy e dokumentum paragrafusai újraszámozandóak lennének, természetesen.
A Magyar Köztársaság 1946-os alkotmánya ihlető forrása marad ennek a folyamatnak, állandó hozzájárulásként társadalmunk, közérzetünk javításához, stabilitásunk szilárdításához, jó hírünk öregbítéséhez a világban. Ehhez azt tenném hozzá, tisztelt Ház, hogy ilyen értelemben módosító indítványt készülök beadni.
Ugyancsak két másik módosítót is készülök benyújtani. Az egyik a kormány és a parlament viszonyáról szól; a témát itt már hallottuk, tehát ezzel sok újat nem mondok, legfeljebb másképpen szövegezem a módosításomat. Egy másik, amiről nem hallottam: ugyancsak módosítást kívánok benyújtani a tekintetben, hogy az alkotmány, ami most megszületik, mondja ki azt, hogy mit gondolunk a magyar földről.
Végül pedig azzal fejezném be, tisztelt Ház, hogy az az alkotmány, az 1949-es XX. törvénycikk, alkotmányjellegű vagy saroktörvénynek nevezett valamilyen okmány nem felel meg a szerepének - ebben elég lényeges a konszenzus ebben a Házban. Engedtessék meg, hogy egy olyan példát mondjak, ami itt, ebben az Országházban többször elhangzott, csak több generációval korábban, amikor Deák Ferenc és Mikszáth Kálmán törvénykeztek itt. Deák Ferencet többször és később is idézték, az ő példázatát a rosszul begombolt mellényről. Mit lehet azzal tenni? Kigombolni és újra begombolni a mellényt. Ezt tanácsolom, mert itt vagyunk most, tisztelt Ház, ennél az állapotnál.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
