DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy gondoltam, amikor arra gondoltam, hogy egyszer egy igazságügy-miniszter előadja ezt az alkotmánymódosítást, ami az Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges, hogy ennek lesz egy bizonyos ünnepélyessége, és egy egyetértés, ami az előterjesztés idejére már kialakul.
Ebben, úgy tűnik, ha nem is rettenetes módon, de csalatkoznom kellett, habár az megállapítható, hogy azért az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén, azt lehet mondani, ez egy történelmi pillanat; történelmi pillanat, mert hazánk jogi értelemben is elfoglalhatja azt a méltó helyét az egységes Európában, amelynek eddig is része volt és részét képezte és képezi, mind kulturális, mind történelmi megközelítésben. Most azonban megnyílik arra a lehetőség, hogy élve ezzel a történelem adta lehetőséggel, csatlakozzon a világ egyik legerősebb államközösségéhez. Ilyenkor természetes, hogy az ember visszanyúl, legalábbis gondolatban, a történelembe, és meg kell állapítani vagy megállapíthatja, hogy a reformkor általunk tiszteltjei, Széchenyi, Kossuth, Eötvös, Deák, és nyilván lehet sorolni, egy olyan Magyarországról álmodtak, amelynek polgárai európai polgárok, a szabadság és a jólét jegyében európai polgárok, olyanok, akik ilyen mivoltukban viszont büszkék a saját nemzetükre is. Ennek a lehetősége körvonalazódik most, két világháború után, egy fél évszázados idegen nagyhatalmi befolyási övezetbe soroltatás után, olyan időszak után, több évtized után, ami ezeknek az álmoknak a megvalósulását kizárttá tette. Ezek most teljesülhetnek.
Hosszú az út, hosszú az az út, amin idáig eljutottunk, amíg 1991-ben az Európai Unió társult tagja lett Magyarország, majd pedig - és ennek van jelentősége - az Országgyűlés ellenszavazat nélkül hozott egy határozatot, amelynek alapján a kormány 1994 áprilisában benyújtotta a csatlakozási kérelmünket az Európai Unió Tanácsához. Innen léphetünk most tovább, léphetünk tovább azért, mert ettől az időponttól kezdve minden kormány, párthovatartozástól függetlenül, elődeinek a munkáját folytatta, ezeknek az eredményeire támaszkodott, és a mindenkori Országgyűlés támogatását maga mögött tudta - maga mögött tudta akkor, amikor dolgozott azon, hogy az ország a legkülönbözőbb területeken alkalmassá váljon az uniós csatlakozásra. Ebben az egyik legfontosabb tevékenység nyilvánvalóan a jogharmonizáció folyamatának végigvitele volt, az, ami végül is megteremtette az összhangot a magyar és az uniós jogrendszer között.
Mi akkor a jelentősége a mostani szakasznak? Kiemelkedő - kiemelkedő, mert a csatlakozás alkotmányos feltételeit kell megteremteni. A most tárgyalásra ajánlott alkotmánymódosítás minőségileg más jelentőséggel bír, mint a csatlakozás feltételeinek megteremtése érdekében eddig elfogadott bármely jogszabály. Természetes, hogy arra kérem az Országgyűlést, hogy most, ha lehet, pártpolitikai érdekeket félretéve folytassa le a javaslat vitáját.
Voltak egyeztetések, és módom volt ezen egyeztetési folyamatban nekem is részt venni. Minősítették ezt az egyeztetési folyamatot eredményesnek és eredménytelennek. Az én álláspontom az, hogy eredményes volt, nem is célozhatta azt, hogy elvonja az Országgyűlés hatáskörét, célozta azt, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az álláspontok, és ez meg is történt. Számos terület és jól jelölhető terület az, ahol a négy párt a kétfordulós egyeztetési folyamatban közelebb került egymáshoz álláspontjában. Most is folynak ilyen tárgyalások, és remélhető, hogy ez a közeledés tovább folytatódik.
Azt azonban természetesen e helyütt is hangsúlyozni kell, hogy a kormánynak bizonyos dolgokban van határozott álláspontja, ahonnan valószínűleg nagyon nehéz elmozdítani. Az egyik ilyen sarokkő, hogy a csatlakozási szerződés aláírására csak a nemzet felhatalmazása alapján kerülhet sor. Ugyancsak ilyen, hogy a kormány hatékony ellenőrzésének feltételei hogyan biztosíthatóak, mármint az Országgyűlés általi hatékony ellenőrzése az uniós munka vonatkozásában, hiszen itt a kormány viseli a közvetlen felelősséget a tevékenységért.
Felmerül persze az a kérdés is, hogy milyen Európához, közelebbről, milyen szervezethez csatlakozunk ennek az alkotmánymódosításnak a révén is. Azt tudjuk, hogy az Európai Gazdasági Közösség a második világháború után annak érdekében jött létre, hogy Európában ne lehessen többé háború. Ez az alapvetés azután nagyon sok más pozitívummal, más kitűzött céllal bővült, és eljutott oda, hogy mára úgy emlegetik, és ez a dokumentumokban is megjelent, hogy ennek a közösségnek a területét a szabadság, a biztonság és az igazságosság szférájának, régiójának nevezik.
Az Európai Közösség és az Unió tehát elkötelezte magát az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása mellett, ahogyan egyébként az a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból is következik. Mindemellett az Unió egyértelműen hangsúlyozza, és ezt nekünk is így kell tenni, hogy a tagállamai nemzeti identitása tiszteletben tartandó, és így tekintendő. Ennek eszköze eredetileg az akkor főhatóságnak nevezett intézmény volt, ez az intézmény a nemzeti kormányokra kötelező döntési jogkörrel bírt. Ez ma is az Európai Közösség működésének egyik alapvető jellemzője.
(14.50)
A Közösség döntéshozatali mechanizmusa a tagok egyenjogú részvételén és közreműködésén alapul. Ezen túlmenően a közösségi intézmények demokratikus működését független és önálló bírói hatalom, az Európai Közösségek bírósága garantálja. Ez a bíróság a közösség döntéseivel szemben jogorvoslatot biztosít mind a tagállamok, mind azok állampolgárai részére. Az egyik oldalról ez a Közösség meghatározója, a másik oldalról azonban a működésének másik meghatározó elve a szubszidiaritás, vagyis az, hogy a Közösség intézményei olyan területeken, amelyek szabályozása nem tartozik kizárólagos hatáskörükbe, csak akkor avatkozhatnak be, ha a tervezett célkitűzés tagállami szinten nem valósítható meg, illetőleg közösségi szinten az jobban megvalósítható. Ennek alapján egy munkamegosztás alakul és alakult ki a Közösség és a tagállamok cselekvései között.
Fölvetődött az a kérdés, és egyre többször vetődik fel az utóbbi időben, hogy mi teszi szükségessé az uniós csatlakozás kapcsán az alkotmány módosítását. Az Európai Közösségek, majd az Európai Unió létrehozásával és az ahhoz való csatlakozással a tagállamok állami főhatalmukból fakadó bizonyos hatásköreik kizárólagos gyakorlásáról lemondanak, és lemondtak a már csatlakozottak az Unió javára, abból a célból, hogy e hatásköröket az Unió keretén belül közösen gyakorolják.
Ennek következtében az Unióhoz való csatlakozás meghatározott alkotmányos hatáskörök gyakorlásának átengedését követeli meg azon országoktól, amelyek csatlakoznak, a szuverenitásból eredő és az alkotmány alapján hagyományosan az államot, illetve annak szerveit megillető hatáskörök gyakorlásának átengedése pedig csak az alkotmányban foglaltaknak megfelelően kerülhet sor. Hatályos alkotmányunk ugyanis nem tartalmaz olyan előírásokat, amelyek ilyen cselekvésre módot adnának. Az Alkotmánybíróság egyébként a '98-ban hozott 30. számú határozatában ezzel kifejezetten foglalkozott is, és kimondta, hogy ilyen lehetőség alkotmánymódosítás nélkül nem létezhet. Ez a korlátozás érinti a jogalkotó és a jogalkalmazó hatósági jogkört is.
Ahhoz tehát, hogy az Unióval való közös hatáskörgyakorlás részleteit magában foglaló csatlakozási szerződés alkotmányossága biztosítható legyen, az alkotmányban kell felhatalmazást adni az állami főhatalomból eredő joghatóság kizárólagosságáról való lemondáshoz. Ezt a felhatalmazást a törvényjavaslat 2. §-ába foglalt csatlakozási klauzula kell hogy megadja. Fontos kiemelni e rendelkezés két vonatkozását: egyfelől az alkotmányból eredő hatáskörök gyakorlásának átengedését kizárólag az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és ilyen kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig engedi meg a javaslat; másrészt a csatlakozás és a tagság részletes feltételeit a csatlakozási szerződés tartalmazza.
Miután e nemzetközi szerződés tartalmazza a hatáskör-átengedéssel kapcsolatos részletes rendelkezéseket, a szerződés jogi és politikai súlya az alkotmánnyal van azonos szinten. Ezt, azt gondolom, minden ellentétes vélemény ellenére egyértelműen ki kell mondani, és ezt tartalmaznia kell ennek a módosító javaslatnak is. Javasoljuk, hogy e szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az alkotmány elfogadásával azonos feltétel - ez fakad ebből a szemléletből -, vagyis az összes országgyűlési képviselő kétharmadának egyetértése kívántassék meg.
Azt is láthatjuk azonban, hogy e csatlakozás számunkra a csatlakozás pillanatától többletjogokat és lehetőségeket biztosít. Taggá válásunkkal ugyanis olyan ügyek eldöntésébe kap érdemi beleszólási lehetőséget a köztársaság, amelyekben eddig alakítólag nem állt módunkban véleményt formálni. Ezt ma is megfogalmazták többen úgy, hogy végre olyan helyzetbe kerül a Magyar Köztársaság, amikor Európa jelenének és jövőjének alakításában aktív részes lehet, ez így van. Ebben az összefüggésben tehát szuverenitásunk, lehet mondani, hogy bővül is a jelenlegihez képest.
Szükséges a javaslat tartalma szerint, hogy az európai uniós tagállamok egy részének alkotmányához hasonlóan más államközi szervezethez történő hatáskör-átengedésről is szóljon. Ezt a klauzula második része tartalmazza; a szakmai vélemények döntő többségének megfelelően e sajátosságra tekintettel nevesíteni kívánja az Európai Közösséget és az Európai Uniót. A nemzetközi együttműködés új formáinak megjelenésével azonban egyes állami hatáskörök gyakorlásának átengedése szűkebb körben más államközi szervezetek esetében is felmerül és felmerülhet. Ebbe a körbe sorolható például, ha a jelen időszakot tekintjük, a nemzetközi büntetőbíróság. Annak érdekében - habár ez a csatlakozáshoz szorosan véve nem szükséges -, hogy az ilyen szervezethez való magyar csatlakozás ne tegyen szükségessé egy-egy rendelkezésre kiterjedő alkotmánymódosítást, indokolt a csatlakozási klauzula mellett azonos szigorú feltételek - itt is az alkotmányozó többség - előírása mellett megteremteni a hatáskör-átengedés alkotmányos alapját e más nemzetközi szerződések esetére is.
Kérdés az, és alapvető kérdés, hogy hogyan érvényesül az egyes tagállamokban a közösségi jog - erre utaltam már az előbbiekben. Az Európai Közösségnek, minden más nemzetközi szervezettől eltérően önálló jogrendszere van, a közösségi jog az Európai Bíróság gyakorlatában kifejtett jogelvek alapján érvényesül a tagállamokban. Egyes közösségi jogi normák alkalmazása nem igényel a tagállamok részéről jogalkotást, de még közigazgatási aktust sem, bizonyos körben pedig a tagállami bíróságnak a közösségi jogot kell alkalmaznia az azzal ellentétes tagállami szabályozás helyett, és meg kell szoknunk, hogy a közösségi jogot kötelező és általános jelleggel kizárólag az Európai Bíróság értelmezheti. A közösségi jogi normák hazai jogba való alkotmányos beépülése megnyugtatóan akkor biztosított tehát, ha érvényesülésükre maga az alkotmány is kifejezetten utal. Erre utal is a most előterjesztett módosító javaslat.
Összefoglalva tehát: a közösségi jog érvényesülési lehetőségét az alkotmány maga teremti meg, és akkor nem feledkezünk meg - mert nem is akarunk, és nem is tehetjük - arról, hogy az alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye, és természetesen jelen törvényjavaslat elfogadása után is az marad.
Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatnak a választójoggal is foglalkoznia kell, hiszen az Európai Közösség működésének alapja a tagállamok aktív közreműködése. A Közösség életében való aktív részvételnek több eszköze és módja van, az egyik ilyen lehetőség az Európai Parlamentben való közvetlen képviselet biztosítása. Ennek kapcsán magyar állampolgároknak is biztosítani kell az aktív és passzív választójogot, ami alkotmányi szintű szabályozást igényel - ezt is tartalmazza az előterjesztés.
Az alapító szerződések alapján a Közösség legfontosabb döntéshozó intézményében a nemzeti kormányok képviselik a tagállamokat. A kormányok ezen tevékenységük során az intézményekben eljárva esetenként olyan kérdésekben is jogosultak a tagállamokra kötelező döntés meghozatalára, amelyek a hazai alkotmány szerint egyébként a törvényhozási tárgykörbe tartoznak.
(15.00)
Ezért feltétlenül szabályozni kellett - és erre a Közösség az amszterdami szerződésben utal is, jegyzőkönyvben, hogy feltétlenül szabályozni kell - az Országgyűlés és a kormány viszonyát. Mennyire szabad a keze a kormánynak, amikor eljár ebben a jogkörében? Mennyire független, vagy mennyiben függő a nemzeti országgyűlés akaratától? A kormány ebben a körben az Országgyűlés irányában széles körű tájékoztatási kötelezettséggel tartozik, és a javaslat szerint az alkotmányban felsorolt törvényhozási tárgykörökben a kormány az Országgyűlés állásfoglalásának ismeretében kell hogy eljárjon. A részletes eljárási rend létrehozatala természetesen nem ennek a javaslatnak a feladata, hanem az az Országgyűlés belső működési rendjét szabályozó Házszabály keretében történhet majd meg.
Van egy rendelkezés a Nemzeti Bankra vonatkozóan is. Itt rögzíteni kellett, hogy a bank a központi bank szerepét tölti be, és a monetáris politikáért felelős. Régen szabályozatlan a Nemzeti Bank elnökének a szabályalkotási, mondjuk, jogszabály-alkotási jogköre. Ez eddig is de facto létezett. Úgy véltük, hogy szükséges ebben a mostani javaslatban ennek a rendezése is, és ki kell mondani azt, hogy igenis jogszabályt alkot, milyen körben és mivel nem ütközhet ez az MNB-elnök által meghozott, megalkotott jogszabály.
Természetesen érintenem kell az expozéban az alkotmánymódosítással kapcsolatban a népszavazással kapcsolatos kérdéseket is. Az, hogy népszavazás szükséges politikailag, nem jogilag, a csatlakozáshoz, azt gondolom, ez vita tárgyát nem képezheti, és az sem, hogy ha ez így van, akkor önmagában ez a körülmény már az alkotmánymódosítást elkerülhetetlenné teszi, hiszen enélkül a csatlakozás tárgyában nem írható ki népszavazás.
Nem mellőzhető az ugyanis, hogy a választópolgárok közvetlenül nyilváníthassák ki e kérdésben akaratukat, ezen akaratnyilvánítás viszont az alkotmánymódosításra irányulna. A jelen javaslat úgy fogalmaz, hogy a népszavazás időpontjáról és a felteendő kérdésről az Országgyűlés külön határozatában rendelkezzék, amely döntéssel szemben kizárt a jogorvoslat. A parlamenti döntést követő néhány hetes technikai előkészítés után a kormány álláspontja szerint a népszavazás megtartható. Úgy vélem, hogy mindannyiunk közös felelőssége, hogy ebben a fontos kérdésben tovább közeledjenek egymáshoz a jelenleg még eltérő álláspontok, amely eltérésről azonban megállapítható az, hogy kisebb mértékű, mint néhány héttel ezelőtt volt.
Azt gondolom, hogy az expozéban ennyiben kellett körvonalaznom a módosító javaslat tartalmi lényegét.
A törvényjavaslat zárószavazásakor persze eljön az a pillanat vagy az a cselekvési kényszer, amikor minden egyes politikai erőnek el kell döntenie: igent vagy nemet mond Magyarország uniós csatlakozására; igent vagy nemet mond arra, hogy egy gazdagodó és boldogabb magyar nemzet tagjaiként otthonosan élhessünk Európában.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
