LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum nevében köszöntöm a szépen éneklő ifjú hölgyeket és ifjú urakat, köszöntöm a mai márciusi ifjakat és a márciusi idősebbeket, határon innen és túl.
Nincs szándékomban kötekedni e nagyszerű pillanatban, hiszen ha körülnézek, látom, hogy valamennyien nemzeti színekkel jelöljük nemzeti hovatartozásunkat, sőt, e falakon túl - kokárdájuk méreténél fogva - némelyek már-már inkább egy lelkesült kerületi anyakönyvvezetőre emlékeztetnek. Készséggel elismerem tehát, hogy a mindennapos utcai lövöldözésektől és robbantásoktól eltekintve, tulajdonképpen békesség honol országunkban. Igen, békesség: a csalódás békéje, a tehetetlenség békéje és a hazugság békéje.
Látszatbékesség ez, tisztelt képviselőtársaim, s amíg nem szerveződhet közös cselekvő programmá a nemzeti minimum, a közmegegyezésre képes politikától minimálisan elvárható és megvalósítható felzárkóztató program a gazdaságban, a műszaki fejlesztésben, a tudományos kutatásokban, a nevelő és oktató munkában, a szolgáltató intézményrendszerek működésének egyszerűsítésében és tisztességében, amíg a nemzeti minimum érdekében nem köthető meg a belső béke, addig a pártviszálykodások, a politikai cirkuszmutatványok nemcsak a Dunát, de a közfigyelmet is elterelik. (Moraj.) Így válik a lényegtelenből példányszámot növelő hírlapi szenzáció vagy vezető hír, és így lesz a lényegesből, a valóság drámáiból politikai viccgyűjtemény.
Igen, tisztelt képviselőtársaim, a márciusi ifjak, ha látnák, fölháborodnának a mai magyar valóságon, a mai magyar közállapotokon. Mert ugyan vannak hamis próféták, akik azt hirdetik nagy gonoszan, hogy már megállhatunk, mert itten az ígéret földje van; de ez hazugság, szemtelen hazugság, mit milliók cáfolnak meg.
Ezek a mondatok nem ma születtek, hanem százötven esztendővel ezelőtt - Petőfi Sándor írta ezt. Az a Petőfi, akinek emlékét mindeközben - nem is tudom, miért - épphogy feledtetni igyekeznek velünk; akinek még a nevét is törlik egy országos intézmény nevéből - a Petőfi Irodalmi Múzeumra utalok -, és teszik ezt a mai kulturális kormányzat segédletével vagy éppen ösztönzésére.
Meg kellett érnünk azt a szégyent, hogy külföldiek szállnak síkra a nagy magyar géniusz nevéért, a magyar kulturális - tehát magyar és kulturális - kormányzat ellenében. Nekünk 1848. március 15. a szabadság és a nemzeti függetlenség, a demokrácia, a jogegyenlőség és a magyar polgárosodás eszményeit sűrítette egyetlen gondolatba. Nekünk a tiszta, a vértelen forradalom napja, március 15-e lett az a fényes hajnalcsillag, amely ébren tartotta bennünk az igényt, a megalapozott magyar és európai büszkeséget, hogy mi, magyarok voltunk és lehetünk még példanép Európában.
És valóban, lettünk azok ismét, 1956 októberében, mert 1848 csillagát semmilyen terror, semmiféle diktatúra, semmilyen külső elnyomás - sem nácizmus, sem bolsevizmus - nem tudta letörölni az égről. Utat mutatott nekünk azután is, hogy november 4-én, éppen mint 107 évvel azelőtt, az ügyeletes muszkavezetők segédletével megint ránk zúdult a világ egyik legnagyobb katonai hatalma. És azután, közeledve immár a XX. század, az évezred végéhez, ismét példázatos nép lett a magyar Európában. Győzött a magyar történelem folytonossága, a magyar szabadságvágy és nemzeti függetlenség soha el nem múló, semmivel sem feledtethető akarása bennünk. És lehetnénk példanép akár még ma is.
De... - mert hogyan is szóltak azok a hajdani pontok? Évenkénti országgyűlés helyett ugyan naponként van már országgyűlés Pesten, de néhány közelmúltbéli bírósági ítéletre vagy a nyolcvan évre titkosított ügyekre gondolva aligha hihetjük, hogy a törvény előtt minden magyar állampolgár egyenlő.
De kérdezhetnénk azt is: hogy is áll az a közös teherviselés? És mi a helyzet az úrbéri viszonyokkal vagy a sajtó szabadságával, a cenzúra eltörlésével? Van-e ma a különböző nézeteknek és véleményeknek egyenlő esélyük? Miféle szellem uralja a nyilvánosságot? Cenzorok helyett hogyan regulázza meg a médiát és szabadságát a pénz vagy a hatalom? Amíg támaszkodhatunk a magyar történelem 1848-hoz hasonló, kikezdhetetlen sarokpontjaira, addig van remény. Ezért mondjuk ki ma az egykori márciusi ifjak szellemében az egyik legfontosabb követelést: felelős minisztériumot Budapesten! Olyan kormányt, amely végre valóban magára vállalja e sokat szenvedett nép sorsának jobbra fordítását!
(17.20)
Megélhetést biztosít, a mindennapok biztonságát. Felelős magyar kormány, felelős magyar országgyűlés kell a szó teljes és mélyebb értelmében. Olyan kormányzatra van szüksége az országnak, amely maga is tisztán állhat 15 milliós nemzete és történelmi egyházai előtt, és teljes felelősséggel vállalhatja döntéseit, intézkedéseit, s amelynek elsősorban itthon, a magyar hazában van hitele, tisztessége és távlata.
A Magyar Demokrata Fórum népben, nemzetben, európai együttélésben gondolkodó és cselekvő politikai erő. Rendszerváltó párt vagyunk, a haza érdekében, a termőföld védelmében szerveződtünk, s most az a feladatunk, hogy az ország többsége a rendszerváltás győztese legyen.
A kívánatos jövő reményében március örökségét Kölcsey fohászával erősítem föl: "Isten őrizze meg e nemzetet minden gonosztól! Isten virrassza fel e nemzetre a teljes felvirágzat szép napját!" Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
