DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Házszabályunk szerint a napirend előtti hozzászólásokra akkor kerül sor, ha valakinek országos jelentőségű, rendkívüli és halaszthatatlan ügyben van mondanivalója.
Nem most, a parlamenti ciklus utolsó ülésszakának kezdetekor kezd ez a műfaj átalakulni, de azért hadd hívjam föl arra a figyelmet, hogy amikor az előző megszólalásában Pusztai Erzsébet egy kampánybeszédet elmondott (Dr. Pusztai Erzsébet közbeszólása.), majd választ várt arra, hogy a kormány miért nem szólal meg - ez a műfaj egyszerűen nem alkalmas arra, hogy ilyen politikai vitát folytassunk az Országgyűlésben. Erre való lesz majd a kampány, és nem maradnak ezek a kérdések természetesen válasz nélkül, hiszen a kormány tagjainak, a Szocialista Párt, és gondolom, a szabaddemokraták országgyűlési képviselőinek a kampány során lesz majd lehetőségük arra, hogy ezen álláspontjukat kifejtsék és a válaszaikat elmondják. Lesznek válaszok természetesen.
Azt gondolom, hogy napirend előtt országos jelentőségű, halaszthatatlan ügyben kell szót kérni. Amiért én szót kértem, azért halaszthatatlan a személyi jövedelemadó 1 százalékáról való döntés, hiszen most van annak az ideje, hogy az állampolgárok elkészítik a személyijövedelemadó-bevallásukat (Deutsch Tamás: Ez rendkívüli?), és mi úgy ítéltük meg, hogy néhány új fejleményre, néhány új szabályra érdemes a figyelmet fölhívni, hiszen valamennyiünk érdeke, hogy az állampolgárok éljenek a törvény adta lehetőséggel.
Amikor 1997-ben először volt arra lehetőségük az adózóknak, hogy személyi jövedelemadójuk meghatározott részéről - akkor 1 százalékáról - hozzanak döntést a kiemelt kulturális célok és a civil szervezetek támogatására, még kicsit kialakulatlan volt annak a formája, hogy hogyan hatályosuljon ez a törvény, a civil szervezetek hogyan érjenek el az állampolgárokhoz és hogyan tudják őket megszólítani, hogy az ő tevékenységüket támogassák. (Dr. Pusztai Erzsébet Deutsch Tamáshoz lép és hosszan konzultálnak. - Zaj.)
Eltelt azonban egy év, van egy év tapasztalatunk, és megmondom őszintén, örömmel látom azt, hogy ezekben a napokban... (Zaj.) Elnézést, azért várok, mert olyan nagy a zaj, hogy kicsit nehezen tudom folytatni. Tehát ezekben a napokban ajánló és saját magukat bemutató kis cédulákat találunk a postaládánkban, látjuk az újságokban, a napilapokban, hogy a civil szervezetek fölhívják magukra a figyelmet. Örömmel látom például a saját lakókörnyezetemben, a Somogyi Hírlapban azon civil szervezetek listáját, akiknek a tevékenységéről egyébként mint országgyűlési képviselő, mint újságot olvasó ember tájékozódom, hiszen ők egy, a közösség érdekében hasznos tevékenységet fejtenek ki. Én tehát üdvözlöm azt, hogy most már egyre több ilyen eszköz és figyelemfelhívó módszer találtatik a civil szervezetek által, hiszen ez lehetőséget ad arra az állampolgároknak, hogy éljenek ezzel a jogukkal.
Az elmúlt évhez képest új szabály az, hogy az egyházak finanszírozási rendjének átalakításakor egy következő 1 százalékról nyílik lehetősége dönteni az állampolgároknak, hiszen a második 1 százalék az egyházak támogatását szolgálja; az állampolgárok választhatnak, hogy melyik egyházat támogatják személyi jövedelemadójuk 1 százalékával. Vagy ha valaki úgy gondolná, hogy nem egyházi támogatásra, hanem más célra szeretné, ha fölhasználást nyerne a személyi jövedelemadó 1 százaléka, akkor erre is lehetősége van, hiszen a törvény azt mondja, hogy a költségvetési törvényben megjelölt célra is föl lehet ajánlani.
Amikor a kormány benyújtotta az 1998. évi költségvetést, még nem volt hatályban ez az egyház-finanszírozási törvény, ezért ilyen cél a tervezetben nem szerepelt. Ekkor képviselőtársammal, Burány Sándorral együtt benyújtottunk egy módosító indítványt, amely megjelöli ezt a célt: ez a szociálisan rászoruló családok, gyermekek, fiatalok segítését, támogatását szolgálja. Tehát ha valaki úgy dönt, hogy a második 1 százalékot megfontolása, hite vagy lelkiismerete alapján nem egyháznak, hanem egyéb nemes célra akarja fölajánlani, akkor erre is van lehetősége a törvény szerint.
Tisztelt Országgyűlés! Nagyon jónak tartanám, azt gondolom, valamennyien üdvözölhetnénk azt, ha az állampolgárok közül minél többen élnének ezzel a lehetőséggel. Jó lenne, ha lehetőség szerint minden adózó lelkiismerete, meggyőződése, hite szerint meghozná ezt a döntést.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)