DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság üléséről jöttem, ezért elnézést szeretnék kérni a késésért mindazoktól, akiket esetleg megvárakoztattam. Nehéz a képviselő dolga, ha egyszerre több helyen is feladatai vannak...
Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításával kapcsolatban elsőképpen azt szeretném elmondani, hogy ez egy nagyon rövid, ám nagyon beszédes törvényjavaslat a kormány magatartásáról, tevékenységéről és gondolkodásmódjáról.
A kormány három paragrafusban egy olyan törvényjavaslatot terjesztett ide, az Országgyűlés elé elfogadásra, amely lényegében minden olyan hibát és minden olyan gondolkodásbeli problémát tartalmaz, amely kifejezi - legalábbis a Fidesz számára -, hogy mi a bajunk tulajdonképpen ezzel a kormánnyal. Hiányzik a kormányból a jogállami gondolkodásmód, ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása ezt egyértelműen igazolja.
Hadd kezdjem azzal a kisebb jelentőségű ténnyel, amely igazából talán még nem érdemli meg ezt a súlyos minősítést, hogy a jogállami felfogás hiányozna belőle, ez az egyeztetésnek a hiánya. A magyar rendszerváltásnak van egy olyan hagyománya, hogy általában azokban a kérdésekben, amelyek alkotmányos jelentőségűek és alkotmányos intézményeket érintenek, általában úgy szokás az Országgyűlés elé módosító indítványokat, törvényjavaslatokat benyújtani, hogy azokról az érintett pártok egyeztetnek.
Azt gondolom, az Alkotmánybíróságról szóló törvény esetében is szerencsés lett volna, ha egyeztetünk; ebben az esetben számos ponton nem lenne vele olyan gond, amit itt a későbbiekben el kívánok mondani. Meg lehetett volna előzni tulajdonképpen egy éles és nem is szerencsés vitát ebben a kérdésben, ha a kormány egy kicsit rugalmasabb magatartást tanúsít ebben az ügyben.
A másik - és ennél már valóban jóval súlyosabb, hiszen nemcsak egy szokásjogot, hanem egyfajta rossz gondolkodásmódot visszahozó - szempont, amit megemlítenék: a kormány mindkét ponton, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló törvényt módosítja, lényegében az alkotmányosságnak a kijátszását szeretné elérni.
Nézzük csak sorra, mit is értek ez alatt; hiszen ezek súlyos vádak, ezeket illik megmagyarázni. Az első pont az alkotmánybírák választásánál 70 év fölé emelné fel az alkotmánybírói székből való távozást arra az esetre, ha nem tudnak megegyezni a politikai pártok. Tehát ha az Országgyűlés nem választ időben alkotmánybírót, abban az esetben 70 fölötti időszakban is tagja maradhat az illető az Alkotmánybíróságnak. Ezzel a törvénnyel és magával ezzel a tartalommal önmagában nincsen gond.
Mivel van gond? Azzal van gond, hogy nem valamifajta légüres térben jelenik meg ez a javaslat, hanem egy két éve húzódó, meglehetősen súlyos vitákkal terhes folyamatot akar lényegében a hátsó kapun megoldani, nem a törvényesség szellemében, nem a megegyezés és a kompromisszum szellemében, hanem egy egyoldalú, kétharmados törvénymódosítással. Ez véleményünk szerint elfogadhatatlan.
A Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének egyetlenegy olyan státusa van, ahol a jelenlegi kormánykoalíció kétharmados többsége nem elegendő ahhoz, hogy ezt a posztot betöltse, ez pedig az Alkotmánybíróság. Méghozzá azért, mert a jelölési szabályok egy sajátos történelmi véletlen folytán úgy alakultak, hogy az ellenzék többsége, az ellenzék kell ahhoz, hogy jelölni lehessen egy alkotmánybírót, miközben a kormánypártoknak a kétharmados többsége kell ahhoz, hogy meg lehessen választani.
Ez egy olyan helyzet, amelyre már nagyon sokan mondták, hogy egy megegyezési kényszert visz bele az egész rendszerbe. Nos, a kormánypártok a megegyezés helyett azt választják, hogy a törvényeket megváltoztatják, a jelölés szabályait változtatják meg, lényegében kihúzva a talajt ez alól az alkotmányos rendelkezés alól. Vagyis ez az intézkedés lényegében az ellenzéknek egy kisebbségi jogaként működő intézményt szeretne megsemmisíteni, tulajdonképpen lehetetlenné tenni. Ezzel a felfogással és ezzel a gondolkodásmóddal van gondunk, hogy nem a megegyezésre akar törekedni, hanem ezzel akar kész helyzetet teremteni.
Ugyanakkor lehet, hogy ez az egész, amiről beszélünk, idejétmúlt, hiszen néhány ajtóval odébb éppen folyik az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó tanácskozás, amelynek meglehet, hogy nagyon pozitív kompromisszumos eredménnyel lesz vége; tehát nem is szükséges ez a törvényjavaslat ahhoz, hogy kihúzza ilyen módon ez alól a megegyezés alól a talajt. Kompromisszumkészséget kellene a kormánynak és a kormánypártoknak ilyen esetben tanúsítaniuk, és ebben az esetben inkább azt kellett volna tanúsítaniuk, hogy engednek ezekben a kérdésekben, belátják azt a tényt, hogy a jelenlegi magyar alkotmány szerint a jelölési szabályokban nem teljhatalmú a kormánytöbbség, hanem igenis oda kell figyelni az ellenzékre.
Remélem, hogy ez a megegyezés most megszületik, de ez mindenképpen világosan beszél arról, hogy a kormány miképpen gondolkodik ezekről a kérdésekről.
És ez véleményem szerint arról is szól, hogy egy jogállam abban különbözik a diktatúrától és a nem demokratikus rendszerektől, hogy jogállamban a törvények uralkodnak az emberek fölött, a törvény az úr; míg a diktatúrában az emberek uralkodnak az emberek fölött, vagy emberek uralkodnak a törvények felett, és adott esetben ilyen garanciális szabályokat is megsemmisítenek.
Ebből a szempontból azt gondolom, a kétharmados szabálynak a léte éppen elég erőteljesen felhívja arra a figyelmet, hogy miért rögzíti kétharmados jóváhagyáshoz ezt az alkotmány. Általában a kétharmados törvényeket azért szokás meghatározni, és azért hozta be a magyar rendszerváltás a magyar alkotmányba, mert ez biztosítékot jelent azzal szemben, hogy adott esetben éppen politikai kényének-kedvének, kényelmességének megfelelően módosuljon egy-egy jogszabály.
(17.40)
Ez egy garancia. A jelenlegi kormánykoalíció ugyan számos alkalommal letette a nagyesküt, amikor '94 után hatalomra került, hogy nem fogja egyoldalúan módosítani az alkotmányt, nem fogja egyoldalúan módosítani a kétharmados törvényeket - legalább egyeztet, s a többi -, ebben az esetben azonban szintén egy kényelmességből fakadó visszaélésről van szó, és ezt a felfogást nem tudom elfogadni. Éppen ezért a törvényjavaslat ezen része számomra és a Fidesz számára visszautasítandó.
A másik ponttal hasonlóképpen gondunk van. A másik pont lényege, hogy az előzetes normakontroll intézményéről másképpen rendelkezne: kivenné ebből az ötven képviselő, valamint a parlamenti bizottság jogát arra, hogy előzetes normakontrollt kérjen a végszavazás előtt. Erre - állítólag - azért van szüksége a kormánynak, mert az Alkotmánybíróság néhány hónappal ezelőtt hozott egy olyan határozatot, amely a Házszabály egy pontját alkotmánysértőnek minősítette a tekintetben, hogy egy törvény elfogadásának időszakában nincs olyan pillanat, amikor ez az ötven képviselő élhetne ezzel a joggal.
Az Alkotmánybíróság éppen arról szól, hogy biztosítani kell a Házszabályban azt a lehetőséget, hogy ne csak a Házszabálytól való eltéréssel lehessen ennek az ötven képviselőnek előzetes normakontrollt kérni, hanem rendesen, a Házszabály megfelelő kereteiben is. Erre a kormány úgy döntött, hogy nem ezt a lehetőséget kellene biztosítani, és nem a Házszabályt kell módosítani, hanem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben kell elvenni ezt a jogot ettől az ötven képviselőtől. Ez egy téves felfogás, és megint arról szól, hogy ki akarja húzni az alkotmánybírósági döntés alapját. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, ez sem egy szerencsés megoldás, elítélendő megoldás; utoljára - ha jól emlékszem - 1990 márciusában még az állampárti parlament maradéka hozott ilyen szabályt, hogy nem az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően módosította az adott törvényt, hanem az alkotmánynak azt a megfelelő passzusát módosította, amelyre az Alkotmánybíróság a döntését alapozta.
Erre azóta ilyen példa nem volt. Ez egy felháborító dolog, a jogállamiság elveinek súlyos sérelmét jelenti, és ismételten tükrözi a kormány ezzel kapcsolatos téves álláspontját. Különös tekintettel arra, ha figyelembe vesszük, hogy igazából a Házszabálynak ez a passzusa, amely a zárószavazás előtt, a koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítványok megszavazása és a zárószavazás között nem biztosít ilyen lehetőséget; azt mondják a kormánypártok, hogy ez ellenzéknek vagy egy kisebbségnek elvileg visszaélési lehetőséget biztosít - ötven képviselőnek biztosít visszaélési lehetőséget... (Dr. Avarkeszi Dezső: Ezt Trombitás Zoltán mondta.) Ez a szempont nemcsak az alkotmánybírósági beadvánnyal kapcsolatban érvényesül, hanem érvényesül bármivel szemben, hiszen a képviselő a jelenlegi Házszabály szerint a zárószavazás előtti utolsó másodpercben is bejelentheti, hogy még talált egy koherenciazavart, még talált egyet, és ezzel lényegében el tudja húzni ezt a folyamatot.
Vagyis ezt a kérdést - akárhogy is nézzük - mindenképpen a Házszabály keretében kell kezelni, egyébként akkor is, ha az előzetes alkotmányos normakontroll esetétől eltekintünk. Ez mindenképpen probléma, amely adott esetben - most felhívom a kormánypártok figyelmét egy kisebbségi visszaélési lehetőség eszközére... A Házszabályt e tekintetben tehát mindenképpen módosítani kell akkor, ha nem akarunk ilyen helyzetbe kerülni. Egyébként nem életszerű a dolog sem az alkotmányos normakontroll esetén, sem pedig ebben az általános házszabályi esetben, mert amióta ez a Házszabály van - immár módosított formában -, 1994 óta, ezzel senki nem élt vissza. Tehát e tekintetben nem életszerű a kormánypártok aggodalma.
Azzal kezdtem a mondandómat, hogy beszédes ez a törvényjavaslat a kormány jogállamisággal kapcsolatos felfogása tekintetében; az pedig különösen beszédes, hogy miközben az előzetes normakontroll esetén a többség jogát megtartja, vagyis az Országgyűlés és a kormány továbbra is kérhet előzetes normakontrollt, azonközben a kisebbség jogának korlátozását tűzi ki, vagyis az ötven képviselőtől akarja elvenni ezt a lehetőséget. Ez nagyon beszédes, különös tekintettel arra, hogy az alkotmány-előkészítés során a pártok között abban lényegében egyetértés volt, hogy általában az előzetes normakontroll nem olyan nagyon megtartandó intézmény; lényegében az alkotmány koncepciójába is belekerült, hogy adott esetben, ha az új alkotmány megszületik, akkor az előzetes normakontrollt lényegében a köztársasági elnök előzetes normakontrolljára kell leszűkíteni. És ebben a pártok között - legalábbis öt párt között - mindenképpen egyetértés van. Ezért beszédes a dolog, mert ha egy olyan indítványt nyújtottak volna be, amely arról szól, hogy megszünteti az előzetes normakontrollt mint olyat... - aminek volna értelme, hiszen e tekintetben világos a helyzet. Az Országgyűlés abban az esetben, ha azt gondolja egy törvényről, hogy alkotmányossági problémákat vet fel, akkor azt ne szavazza meg. Ne az Alkotmánybírósághoz forduljon, hanem oldja meg maga! Ott van rá a lehetőség, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozzon, és javítsa ki ezeket az alkotmányossági szempontokat. Ne vonja be az Alkotmánybíróságot ebbe az egész problémába! Egyébként erről - ha előzetes egyeztetés lett volna a kérdésben - lehetett volna beszélni, nem pedig valamilyen egyoldalú akcióval, lényegében a parlamenti kisebbséget kijátszva benyújtani egy ilyen jellegű javaslatot.
Azt gondolom, hogy erről most kell beszélnünk - nyilván -, hogy az előzetes normakontrollal mit kezdjünk, bár nem tartom szerencsésnek - és ez általában az egész törvényjavaslatra vonatkozik -, hogy miközben az Alkotmánybíróságról szóló törvény több pontján is szükség volna módosításra - hiszen többször volt próbálkozás ezzel kapcsolatban, nagyobb terjedelmű, mind az Alkotmánybíróság, mind a képviselők, mind a parlamenti bizottságok részéről, hogy ezen módosítsunk , ezenközben kiemelnek ebből kettőt, amelyek a kisebbséggel szembeni félelmeik eloszlatását szolgálják, és ezt ide hozzák a Ház elé. Ezt felháborítónak tartom! - nem tartom jogállami megoldásnak, és ezért nem támogatom ezt a javaslatot.
Nem így voltak a kormánypártok, amelyek a múlt heti bizottsági ülésen lényegében támogatták ezt a javaslatot, ennek napirendrevételét, miközben két héttel korábban, ugyanezen a bizottsági ülésen, ugyanezek a kormánypárti képviselők levetették a napirendről ezt a javaslatot - hogy további politikai egyeztetés szükséges ebben a kérdésben. Két hét múlva visszajött ez a javaslat, semmiféle politikai egyeztetés - legalábbis az ellenzékkel - nem volt; azt nem tudhatom, hogy a kormánykoalíciós pártok egymással miben egyeztek meg, mitől változott meg a véleményük egyik hétről a másikra, de ezt támogatták, és ilyen módon javasolták ennek elfogadását. Nyilván a kormánypártok - egyébként alaptalan - félelmei indokolják ezt.
(17.50)
Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, felháborítónak tartom e törvényjavaslat ilyen módon történő benyújtását. Egyetlenegy célzata van: a kisebbség jogának megnyirbálása. Ebből következőn a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt nem tudja támogatni a szavazásnál. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
