POKORNI ZOLTÁN

Full text search

POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gyermekek védelméről szóló törvény olyan nagy kérdést tett fel, ami arra ragadtat sok hozzászólót, hogy túl nagyot markoljon, hiszen a gyermekekhez mindenki ért, a gyermekek sorsáért mindenki felelősséget érez, és a gyermekekkel kapcsolatban mindenki tud szép szavakat mondani. Ezt a veszélyt segít elkerülni a rövid, tízperces időkeret talán, hogy ezt a kicsit bő lére ereszthető témát próbáljuk fegyelmezetten sorra venni.
Erre a törvényre szükség volt, szükség van, ez a legfontosabb talán, amit ki kell jelentenünk. Nemcsak azért, mert 1989 óta fennáll a magyar kormány, a mindenkori magyar kormányok és a parlament alkotmányos kötelezettsége e tekintetben, hanem azért, mert valóban már nem halasztható tovább a gyermekvédelem intézményrendszerének az átalakítása.
Ugyanakkor a javaslat címe és a rendelkező rész is azt állítja, hogy ez a törvény - ahogyan ők fogalmaznak - minden magyar, illetve Magyarországon élő gyermek törvénye. Helyes! Jó lenne, szükség lenne egy ilyen átfogó, kódex jellegű szabályozásra. Azonban kézbe véve ezt a javaslatot, azt kell lássuk, hogy vajúdtak a hegyek, és egy kisebb, nélkülözhetetlenül fontos, de azért inkább csak egérkének nevezhető eredményhez vezetett ez a vajúdás.
A törvény terjedelmi szempontból két markáns részre, fejezetre oszlik. Az első tíz, kis jóindulattal 20-25 paragrafus deklarálja azokat az általános jogokat, amiket az ENSZ gyermeki jogokról szóló nyilatkozatából át kell vennünk, és át is vesz ez a javaslat. A törvénytervezet másik része, négyötöde, a 181 paragrafus négyötöde pedig gyakorlatilag a gyámügyi rendszer, intézményrendszer reformját, újraszabályozását tartalmazza.
Hangsúlyozom, mindkettőre szükség van, ugyanakkor azt a célt, amit a törvény alkotói maguk elé tűztek, illetve maga a törvény is tartalmaz, ez nem tudta elérni. Másképpen feltéve ezt a kérdést, nem tisztázott, hogy ez a törvény a 2 millió 600 ezer fiatal, gyermek és ifjú életkörülményeit javítani kívánó törvény, vagy pedig a 30 ezer állami gondozott körülményeit javítani kívánó törvény, vagy a 320 ezer regisztrált veszélyeztetett kiskorú törvénye.
(12.20)
Tudjuk, hogy a valóságban a veszélyeztetett gyermekek számát a szakértők nem 315-320 ezerben húzzák meg, hanem eléri ez a félmilliót is.
Ez a kérdés nem egy költői kérdés, hanem a törvény helyes megítélése, működőképessége, szándékai helyes megítélésének az alapja.
Miniszter úr expozéjában nagyon helyesen kifejtette, hogy egy családcentrikus szabályozást tartunk a kezünkben, a törekvése, a jogalkotói szándék az, hogy ebbe az irányba, a család felé közelítse a gyermekek ellátását. Ez helyes. Hiszen szerencsére véget ért az az idő, amikor az állam mindenható szerepét a legjobb szülőpótló szerepre is kiterjesztettük.
Ugyanakkor meg kell néznünk, hogy mi az, mi az az intézmény, aminek át kellene vennie ezt a funkciót, milyen állapotban van a magyar család mint kulturális, szociológiai, pénzügyi egység. Bizony azt látjuk, hogy ahogy szerte Európában, Magyarországon is a családok alapvető válsággal küszködnek, válságos helyzetben vannak. Elég, ha csak arra utalunk, hogy ma Magyarországon, 1996-ban a megkötött és a felbomlott házasságok száma, annak az eredménye, ha ezt a kettőt egybevetjük, az mínusz 33 000, és a felbomlott házasságok 75 százaléka egy vagy két gyermek sorsát is érinti.
Itt egy olyan, hosszabb távon fenntartható védelmi rendszer megalkotására tesz kísérletet a parlament, aminek a kulcsa, a csomópontja a család intézménye. Éppen ezért nem lehet csak ennek a törvénynek a részeként tekinteni ezt, hanem bizony vissza kell tekintenünk az elmúlt néhány évre: milyen intézkedéseket hozott ez a parlament a Horn-kormány előterjesztése alapján, amelyik érintette a családokat, s olyan állapotban vannak-e a családok anyagi, kulturális, morális szempontból, hogy ezeknek a feladatoknak meg tudnak-e felelni. Nincs más, aki helyettük megfelelne ennek a feladatnak, de azt is lássuk be, hogy ma a családok nem abban az állapotban vannak, hogy zavar nélkül el tudnák látni ezt a feladatot.
Amikor a törvény címét olvassuk, gyermekvédelemről szólunk, azt látjuk, hogy a "védelem" mint egyfajta ilyen katonai szakszó beivódott ebbe a szópárba, és a magyar társadalom amúgy is gyengülő szolidaritását végiggondolva bizton mondhatjuk, hogy ha valahol létezik egészséges emberi összefogás, az a gyermekek sorsa; ha valami iránt még éreznek a magyar polgárok felelősséget, akkor az a felnövekvő gyermekek sorsa.
De legalább ugyanennyi negatív tényt is ismerünk. Nemcsak a gyermekeket kell megvédenünk ugyanis, hanem a gyermekkort is. Így van ez mindenütt Európában, nemcsak a gyermekeket személy szerint, egyenként fenyegeti ma a társadalom nagyon sok jellemzője, hanem a gyermekkort is veszélyezteti.
Mikre gondolunk? Egy német egyetem gyermektanulmányi központjának a háttértanulmányát olvasva öt pontban lehet összefoglalni azokat a változásokat, a modern élettel együtt járó változásokat, amik fenyegetik a gyermekkort, illetve a gyermekeket.
Az első ilyen maga a családi élet változása, amely sok gyermeket szembesít nyilván a válás problémájával, s ennek következtében elvész az otthon természetes környezete, az élet természetes ritmusa.
A második ilyen probléma a szegénység és a szociális különbségek problémája. A leszakadó társadalmi csoportok gyermekeiben a lecsúszó felnőttlét kondicionálódik, ez adódik tovább. Az újkori szegénység könyörtelenül tovább adódik, könyörtelenül újratermeli önmagát. Gazdasági, kulturális és szociális hátrányokról van itt szó. A modern kor szegényei nemcsak szociális, hanem bizony információs értelemben is másodrendű állampolgárok lettek, s az állampolgári lét peremére sodródnak.
A harmadik ilyen ok a család válságán, a szegénységen túl a médiák hatalma a mai modern társadalomban. A tömegmédiák sokszor kulturális környezetszennyezők, és sokszor a kereskedelmi kínálatukban egyáltalán nincsenek tekintettel a gyermekek életkori vagy - ha úgy tetszik - pedagógiai szükségleteire és sajátosságaira. Ennek a fajta kulturális környezetszennyezésnek mentális hatása legalább olyan tartóssá válhat, mint a természeti környezetszennyezés sejtjeinkbe beívódó mérgei. A különböző médiák használatához igen korai életkorban való hozzászokás a gyermekeket egy életre megfoszthatja a fantázia szabadságától és sokszor az önállóbb véleményformálás saját útjától is.
Gondoljunk arra, hogy milyen kaotikus állapotok vannak ma a létrejövő gazdasági vagy kereskedelmi televíziózás tekintetében Magyarországon! Nap mint nap megsértik a médiatörvény erre vonatkozó passzusait. Agresszív reklámkampányok keresztjébe, célkeresztjébe kerültek a gyermekek.
A negyedik ilyen fenyegető újkori momentum, hogy minél korábbi életkorban megkezdődik az oktatás, és az iskola a korai életszakaszokra terjeszkedik ki, s egyre korábbi életszakaszokban jelenik meg egy tantárgy-pedagógiai drill, a gyermekkort megölő, a gyermekkort elfojtó teljesítményelvű verseny. Én barátja és híve vagyok egy teljesítményelvű társadalomnak - ami a felnőtteket illeti. De azt gondolom, megvan a józan ész által diktált határa, amikor ezt szabad a gyermekkor kárára leengedni. Démoni az a világ, ahol az óvodások, a középső csoportosok és a nagycsoportosok készülnek a felvételi vizsgára, hogy bejuthassanak a versenyképes tudást nyújtó általános iskolába. És ez a világ ma itt van Budapesten és néhány nagyvárosunkban.
Az ötödik meghatározó pont a gazdasági szempontok mindenekfölött való hangsúlyozása. A gyermekek felé forduló társadalom emberképe határozza meg azt, hogy milyen lesz ez a felnövekvő gyermek, és ebben a gazdasági szempontok ma mindenhatóak. A gyermeknek szabadságra, egyenlő szeretetre és testvéri melegségre is szüksége van ahhoz, hogy egészséges lény legyen, egészséges ember legyen.
Ennek a törvénynek, hogyha a feladatát, vállalt feladatát be akarná tölteni - hogy minden magyar, s Magyarországon élő gyermek törvénye kíván lenni -, világos emberképpel, ezen belül világos, jól körvonalazott gyermekképpel is rendelkeznie kellene. Ezzel adós marad.
Nézzük tehát azt, amit ad ez a törvény, és itt néhány részletre, majd az általános vitában pontosabban végigvitatott részletre szeretném fölhívni a figyelmet!
Adós marad ez a törvény az intézményrendszer átalakításához szükséges szakemberek képzési feltételeinek megválaszolásával. Hol vannak azok a szakemberek, akik meg tudják majd óvni gyermekeinket, vagy a családokat támogatni tudják a gyermekprostitúció, a drog, az abúzus és egyéb problémák tekintetében? Nincsenek ma ilyen sok irányban képzett szakembereink.
Megoldatlan, és nem kellően tisztázottak szerintünk a törvény életbe léptetésével kapcsolatos rendelkezései. Nem lehet egymástól elszakítani a megelőzés, a kríziskezelés és a gondozás funkcióit. Az életbeléptető rendelkezések ezt teszik, s a finanszírozás tekintetében bizony kiszolgáltatott helyzetet hozhat létre.
Az adatvédelem tekintetében komoly aggályokat vet föl a törvény. Illő lenne, hogyha ez eddig nem történt meg, az Országgyűlés adatvédelmi biztosának véleményét kikérni, hogy megfelel-e a bizalmas, személyes adatok kezelésének az itt szereplő eljárási rend.
Kívánatos lenne a segélyezés feltételhez kötése. A szegénység, mint az egyik legnagyobb, a gyermekeket sújtó probléma jelent meg a mi felsorolásunkban is. A gyermekek segélyezése jelenthet valami előrelépést e tekintetben, de ez ugyanakkora veszélyt is magában rejt, egyfajta szegénységcsapdát is... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) ...tudniillik nem teszi érdekeltté a családokat abban, hogy a maguk erejéből is előremozduljanak, kikászálódjanak ebből a hátrányos helyzetből.
Adott esetben megfontolandónak tartjuk az iskolás korú gyermekek iskolába járatását mint feltételt a segélyezés feltételéül megszabni.
Ezeket a fenntartásainkat és részletfelvetéseinket a részletes vita keretében, adott esetben módosító javaslatok formájában is, ki fogjuk fejteni. Köszönöm a figyelmüket.
Végezetül azt kell hogy elmondjuk: erre a törvényre szükség van, a részletek tisztázása után a Fidesz-frakció támogatni fogja e törvény elfogadását. Köszönöm. (Szórványos taps a jobb oldalon.)

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir