DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság ülésén is kifejtettük képviselőcsoportunk álláspontját, amely szerint örömünkre szolgál az, hogy elkészült a büntető törvénykönyv jelentős mértékű módosítását tartalmazó törvényjavaslat, és az a tisztelt Ház elé is került.
Mind a büntetőjogi szakma művelői, mind az igazságszolgáltatás dolgozói várták már ezt a törvénymódosítást, de ugyanezt mondhatom el a politikusok tekintetében is. Természetesen igen jelentős a társadalmi elvárás és az a figyelem, ami a büntető igazságszolgáltatás tevékenységét kíséri, hiszen mindezek összefüggnek a bűnözés alakulásával, a közbiztonság helyzetével és a társadalmi közérzettel is. Mint ahogy államtitkár úr is említette már expozéjában, az elmúlt hét évben a büntető törvénykönyv rendelkezései 22 esetben változtak, a módosítások 9 törvényi tényállást helyeztek hatályon kívül.
(11.50)
Ezt egyébként meg kell állapítanunk, hogy nagyon helyesen tették, hiszen olyan társadalmi viszonyokat is szabályoztak, büntetni rendeltek a büntető törvénykönyvek a rendszerváltás előtt, amivel ma már nem érthetünk egyet. Ezen kívül újrafogalmaztak 18 régi tényállást, és beiktattak 41 teljesen új tényállást. Mindezeken túlmenően számos bűncselekmény büntetési tétele is megváltozott, és ezek a változások minden esetben a büntetés szigorítását jelentették.
Joggal vetődik fel a kérdés - és többen felvetették már képviselőtársaim közül is -, hogy sok-e vagy kevés-e az elmúlt években bekövetkezett módosítások száma; szükséges-e állandóan tovább és tovább módosítgatni a büntető törvénykönyvet; a gyakori változások nem eredményeznek-e jogbizonytalanságot a társadalomban és az igazságszolgáltatás művelőiben; nem esünk-e abba a hibába, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítva a büntetőjogi eszközöknek a bűnözéssel kapcsolatos problémák megoldását kizárólag ettől várjuk.
A válaszokat talán az utolsó kérdéssel kellene kezdenem: igen, soknak tartjuk a büntető törvénykönyv szám szerinti módosításait. Sajnos sok esetben mi magunk is azt gondoljuk, egyezően a társadalom jelentős részével, hogy a bűnözési hullám további terjedése megfékezhető a büntetőjogi szabályok szigorításával, újabb bűncselekmények pönalizálásával. Azt hiszem, ez a megközelítési mód téves.
A bűnözés komplex társadalmi jelenség, így nyilvánvaló, hogy a terjedés fékezése, majd - céljainknak megfelelően - visszaszorítása csak a komplex eszközrendszerek igénybevételével képzelhető el. Ennek az eszközrendszernek csak egyik összetevője a büntetőjog, és ezen belül is a büntető jogszabályok esetleges szigorítása. Meggyőződésem szerint az egyik legfontosabb tennivaló a felderítési arányok javítása lesz, mert a bűnelkövetőt nem a büntetési tételek fenyegetettségi szintje, hanem a biztos lebukás veszélye és a gyors eljárás tartja leginkább vissza a bűnelkövetéstől.
Tisztelt Országgyűlés! Itt ismét utalnom kell az államtitkári expozéra, amely felhívta a figyelmet arra, hogy ez a törvénymódosítás egy részét képezi az igazságszolgáltatási reformcsomagnak, ami a maga összességében is arra hivatott, hogy az eljárások gyorsításával, az időszerűség problémáinak hathatósabb megoldásával segítse a bűnelkövetéssel és a bűnmegelőzéssel kapcsolatos azon feladatokat, amelyek kizárólag az igazságszolgáltatásra hárulnak.
Tisztelt Országgyűlés! Megítélésünk szerint túlzottan gyakran változtatjuk és módosítjuk a büntető jogszabályokat - mint már említettem -, utólag átgondolva néha talán feleslegesen iktatunk be új törvényi tényállásokat. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a büntetőjog számos nagytudású művelője, büntetőbírák mondják, hogy a klasszikus delictumokkal - lopás, csalás, sikkasztás, hanyag kezelés és hűtlen kezelés - szinte önmagában is képes lenne a vagyon elleni bűncselekményeket kellően és megnyugtató módon büntetni. Természetesen egyet kellene értenünk azzal, hogy az idők változása, a technika fejlődése és általában a társadalmi változások újabb megjelenési formákban nyilvánulnak meg a bűnözés terén is, és ezekkel szemben kell keresni az újabb törvényi megoldásokat is, azonban ismételten hivatkozni akarok arra, hogy a klasszikus büntetőjogi tényállások megoldást tartalmaznak szinte minden felvetődő jogesetre, kezdve az adócsalástól egészen a hanyag vagy hűtlen kezelésig.
Tisztelt Országgyűlés! Mindez bizonyos fokig nehezíti az egyértelmű jogkövető magatartás kialakulását is, továbbá elbizonytalanítjuk az igazságszolgáltatás gyakorlatát is. Tekintettel arra, hogy a büntető jogszabályok általában egyetemes emberi érdek védelmezői, ezért nagyon jó, hogy felülmutatnak a pártérdekeken, így feleslegesnek tartjuk azt, hogy napi politikai meggondolásokból, netán a túlzott népszerűség hibájába esve lépten-nyomon a büntető törvénykönyv módosítását próbáljuk meg kezdeményezni, és kezdeményezzük is. Én nem konkrét dolgokra gondolok itt, hanem olyan tendenciákra, olyan jelenségekre, amelyek, sajnos, a politikai élettől nem teljesen idegenek. Éppen ezért nem kívánom a közelmúlt időszak ezzel kapcsolatos parlamenti vitáit felmelegíteni, éppen ezért egyetértve az államtitkári expozéban elhangzottakkal, mi magunk is úgy látjuk, hogy a jelen törvényjavaslatban előterjesztett módosítások - így különösen azok, amelyek a szigorítás irányába hatnak - szükségesek, de egyben elégségesek is.
Várható, hogy a parlamenti vita során igen élesen fognak felvetődni a kriminálpolitikai kérdésekbe ágyazott napi politikai kérdések is, amelyek természetesen mindezeken túlmenően valódi konfliktusok hordozói is lehetnek. Komoly vita kibontakozását várom az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos kérdésekben, a bűnszervezet fogalmának meghatározása tekintetében, s nem utolsósorban a nemi erőszakkal összefüggő bűncselekmények házassági életközösségen belül történő büntethetőségével összefüggésben. Nem véletlen ezeknek a témaköröknek a kiragadása, és az eddigi felszólalásokból úgy érzem, nem is önkényes ez a felsorolás, hiszen valamennyi képviselőtársam felszólalásában már felvetette ezeket.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány rövid gondolatban foglalkozzam az életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel tartó szigorítás kérdéskörével, és itt a következőkre hívjam fel az Országgyűlés tisztelt figyelmét: magam is ismerem azokat a társadalmi elvárásokat és azt a jelentős társadalmi nyomást, ami a szabályozás szigorítása érdekében hat, azonban azt hiszem, nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzetközi joggyakorlatot, a nemzetközi elvárásokat, és nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a tényeket sem, amelyeket az emberi jogi bizottság előadója, Tóth Pál képviselő úr itt alkotmányossági és általában humánpolitikai kérdésekkel kapcsolatosan felvetett.
Egy kevésbé ismert dokumentumra szeretnék utalni, amelyet az alkotmányügyi bizottság ülésén is ismertettem, mégpedig ez az Európa Tanács miniszteri bizottságának 76/2. számú határozata, ami ugyan évekkel ezelőtt született, de iránymutatása szerintem ma is érvényes még, ami a hosszú ideig tartó, illetőleg az életfogytiglan tartó szabadságvesztésekkel foglalkozik, és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségeivel, illetve annak kizárásával van összefüggésben.
Ez az anyag expressis verbis kimondja, hogy az általános elrettentés szempontjából nem képezheti a feltételes szabadságra bocsátás akadályát, nem igazolhatja a feltételes szabadságra bocsátás megtagadását az a tény, amit úgy hívunk, hogy általános prevenció - amit egyébként én társadalmi érdekként feltétlenül szükségesnek és jónak is tartok; azonban ennek kritikátlan átvétele a büntetőjogban szerintem megoldhatatlan, és ellentétes irányba is hathat. Szabadjon erre ugyancsak a közelmúlt évek kutatásaiból egy példát felhoznom, előrebocsátva azt, hogy ennek a társadalmi hatását eddig a jogirodalomban elég kevesen kutatták, azonban rendelkezésünkre áll egy finn kutatásnak az eredménye, amely egyértelműen azt mondja, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása - itt a teljes kizárásról beszéltünk egy másik törvényjavaslat kapcsán, én viszont a szabad demokraták által felvetett 40 évre vonatkozóan is mondom, hogy gyakorlatilag ez is szinte teljes kizárást jelentene -, tehát az életfogytig szóló szabadságvesztés jelentősen növelheti a büntetés-végrehajtási intézetben, illetve a szökés közben elkövetett bűncselekmények számát.
(12.00)
Én azt hiszem, ez teljesen egyértelmű, hiszen ha már egyszer élete végéig ott kell maradnia a börtönben, és feltételes szabadságra nem bocsátható, akkor mi tartaná vissza az újabb súlyos bűncselekmény elkövetésétől, akár az intézet területén belül, akár pedig az intézetből történő szökése kapcsán?
Tisztelt Országgyűlés! Én ezeket csak elöljáróban vetettem fel e probléma körüljárásaként, hiszen a részletes vitában sokkal többet fogunk még elmondani erről - nyilván igen tisztelt képviselőtársaim is -, és minden irányból ki fogják fejteni az ezzel kapcsolatos álláspontokat. Én mindezzel csak azt kívántam az általános vitának ebben a szakaszában kifejezésre juttatni, hogy képviselőcsoportunkat erősen foglalkoztatja ennek a témának a megoldása, méghozzá a korszerűen történő, a nemzetközi, továbbá a magyar kapcsolatokat és gyakorlatot figyelembe vevő megoldása.
A házassági életközösségen belül történő büntethetőséggel összefüggésben, megmondom őszintén, a Kisgazdapárt vezérszónoka által az imént elmondottakkal sok tekintetben azonosítani tudom magamat, anélkül hogy minden vita nélkül azt mondanám, elhibázott a törvénytervezet e tekintetben történő módosítási igénye; azonban nekem is az az érzésem, hogy rendkívül problematikus témakör büntetőjogi szabályozásáról van szó, ezt én az ügyvédi gyakorlatomból tudom.
Nemcsak a bizonyítási nehézségekre kívánok utalni, hanem csak felvetem: milyen házassági életközösség az, ahol az erőszak mint ilyen egyáltalán szóba kerülhet? Ugyanis vigyázni kell valamire: itt nem házassági kapcsolaton belüli elkövetésről van szó, hanem házassági életközösségen belüli elkövetésről, ami egészen más jogi kategória. Ugyanis pontosan így van: a házassági életközösséget nyilatkozattal, ráutaló magatartással, a másik szobába történő átköltözéssel, egyebekkel meg lehet szakítani, és abban a pillanatban a büntetőjogi védettsége éppen úgy megvan a sértettnek, mint ahogy az egy idegen személlyel szemben fennáll. Az pedig nagyon erősen vizsgálandó dolog, hogy azt a sértettet tegyük-e ki a büntetőeljárás megalázó procedúrájának, akivel szemben ezek egy - idézőjelbe tett - "házassági", de el nem fogadott életközösségen belül előfordulnak. Hosszú vitára számítunk itt is, és érdemi, hosszú vita fogja ezt a kérdéskört is, azt hiszem, eldönteni.
Tisztelt Országgyűlés! Az előrelátható viták során a mi képviselőcsoportunkat mindössze egyetlenegy cél és megfontolás fogja vezérelni: az, hogy a büntető törvénykönyv módosítása néhány tekintetben a szigorítás, néhány tekintetben új bűncselekmény beiktatása révén a társadalom hatékonyabb védelmét szolgálja. Ez a célunk. Az elmúlt évek során már többször kifejtettük, hogy megítélésünk szerint a változtatásoknak abba az irányba kell hatniuk, hogy azok az ítélkezési gyakorlat szigorítását segíthessék a legfontosabb probléma megoldása érdekében, így a szervezett bűnözés visszaszorítása, a fiatal- és a gyermekkorúak fokozott védelme, az élet, a testi épség, a vagyonvédelem - mint a legfontosabb, védeni rendelt célok érdekében. Mindezekre való figyelemmel s tekintettel képviselőcsoportunk a törvényjavaslat elfogadását javasolja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
