DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az elmúlt időszakban, az elmúlt fél évben nem esett annyi szó egyetlen törvénytervezetről sem, mint a most benyújtott T/4057. számú törvényjavaslatról, mely a büntető törvénykönyv módosításával foglalkozik. Csak emlékeztetem önöket arra, hogy itt a Házban már az előző év decemberében dr. Torgyán József képviselőtársunk törvényjavaslatot nyújtott be e tárgyban, majd ezt követően dr. Szájer József, illetve dr. Kónya Imre és dr. Kutrucz Katalin javaslatait tárgyalta a Ház, illetőleg a bizottság - hiszen például dr. Szájer József javaslatánál az önálló indítvány el sem jutott a Házig.
Minden esetben az volt a válasz a kormány részéről, hogy: köszönjük a javaslatot, megfelelő területeket érint - a drogfogyasztás különösen -, sőt itt a Házban egy alkalommal a miniszter úr mondta el azt, hogy a Kónya-Kutrucz-javaslat megfontolásra érdemes, de várjunk, jön az új, jön a grandiózus, a társadalom egészét érintő olyan büntetőjogi szabályozás, amely koncepcionálisan fogja fel ezt a kérdést, és ahhoz a törvényjavaslathoz - az itt most beterjesztetthez - lehet módosító javaslatokat fűzni.
Azt hiszem, elöljáróban leszögezhetjük, ez nem grandiózus, nem a társadalom egészét érintő és egészére kiható törvényjavaslat, sőt a koncepcióval is problémáink vannak.
Mielőtt részletesen belemennénk ennek a tárgyalásába, bizonyos kitekintést kell tennünk a büntetőjoggal kapcsolatosan és általánosságban, hiszen itt nemcsak szakemberek ülnek. Dr. Hack Péter előző felszólalásának azon részével, amelyben a büntetőjog egész problémáját érintette, tökéletesen egyetértek, viszont hozzá kell tenni e törvény tárgyalása során, hogy itt kifejezetten a Btk.-val kapcsolatos törvénymódosításról van szó.
A büntetőjog két részből áll. Áll egy dinamikus részből - amely a büntetőeljárással kapcsolatos jogszabályokat tartalmazza, és meghatározza az eljárások menetét a nyomozástól a vádemelési szakig és a bíróságig -, illetve áll egy bizonyos statikus részből - és ez a Btk. Minden eljárásnak, így a büntetőeljárásnak, és egyáltalán a büntetőjognak is - álláspontunk szerint - nem feltétlenül a statikus rész az alapja, amely állandó, hanem az a dinamikus rész - a büntetőeljárás és az ehhez kapcsolódó jogszabályok -, amelyek adott esetben meghatározzák egy-egy cselekmény elbírálását, illetve ennek való kezelését.
Mivel elhangzott már korábban a kormány részéről, hogy a büntetőeljárási jog hamarosan változtatásra kerül - egyébként nagyon helyesen, mert meggyőződésünk szerint a büntetőeljárási jog megváltoztatása kezelheti a ma társadalmi problémáját a bűnözés területén -, úgy véljük - én úgy is gondolom, és ez a személyes véleményem -, hogy talán feleslegesnek tűnik e csomagban és e körben előterjeszteni a Btk. módosítását.
A szakemberek tudják, ha büntetőeljáráshoz nyúl a törvényalkotó, akkor óhatatlanul hozzá kell hogy nyúljon a statikus részhez, a Btk.-hoz is, és annak bizonyos szabályait mindenképpen érinteni fogja. Ilyen vonatkozásban egyetértünk államtitkár úrral, hiszen ő azt mondta az előbbi expozéjában, vigyázni kell arra, hogy a büntetőjogot, a Btk.-t ne sűrűn módosítsuk. Itt viszont ezzel a problémával fogunk szembekerülni, igen tisztelt Ház, hiszen ha most e csomagot elfogadjuk akár módosításokkal is, majd ezt követően a kormányzati szándék szerint hamarosan beterjesztendő Be.-módosítást is elfogadjuk, akkor ebben az esetben is óhatatlanul a Btk.-hoz kell nyúlnunk. A sűrű változtatás valóban jogbizonytalanságot teremt, ami sem a Háznak, sem az országnak nem lehet érdeke.
A törvényjavaslat általános indoklása mindjárt egy meghökkentő kettősséggel kezdődik. Azt mondja, hogy egyszerre sok ember van börtönben, illetőleg hogy a súlyos cselekményeknél indokolatlanul alacsony a büntetéskiszabási gyakorlat.
(11.40)
Szerintem ezen ellentmondás feloldhatatlan - de ez az ellentmondás vonul végig az egész törvénytervezeten is. Az általános indoklás további része a statisztikára hivatkozik, és lebontja elég pregnánsan, hogy milyen bűncselekményeknél milyen büntetéskiszabási gyakorlat van ma életben Magyarországon.
Hölgyeim és uraim, a statisztikára szükség van, azonban a statisztikai adatok mechanikus kezelése rossz következtetésekhez vezet. Ezek a rossz következtetések - úgy érzem - abban az elvben testesülnek meg jelen törvényjavaslat vonatkozásában, amely 13 esetben, 13 törvényi tényállás esetén a büntetési tétel alsó határának felemelését célozza. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti a gyakorlatban a mi véleményünk szerint, hogy egy dekódolt üzenetet tartalmaz ez a bizonyos koncepció, amely itt 13 paragrafuson keresztül ismétlődik. A dekódolt üzenet lényege az, hogy az ítélkezési gyakorlat enyhe: te bíró, enyhe büntetéseket szabsz ki! Következésképpen a saját hatáskörben, saját mérlegelési jogkörben eljárva a bíróságokat ilyen szempontból korlátozom azzal, hogy van egy minimum büntetés, ami alatt büntetést kiszabni már nem lehet.
Nagyon veszélyes ez, tisztelt képviselőtársaim, több vonatkozásban is! Állíthatjuk-e azt, hogy Magyarországon a bírói gyakorlat, a büntetéskiszabási gyakorlat túlzottan alacsony? Igen, valóban vannak erre mutató jelek. De kérdezem én: vizsgálta-e valaki azt, hogy miért ilyen alacsonyak? A büntetések nem megfelelőek? Nem elég magasak? - vagy esetleg valami más.
Én úgy gondolom, hogy aki büntetőjoggal valaha is foglalkozott, aki járt bíróságon, aki ült tárgyaláson, aki mondott perbeszédet vagy esetleg vádbeszédet, aki készített elő vádiratot, aki kihallgatott az ügyben gyanúsítottat, azok számára nem kérdés ez a válasz. A jelenlegi gyakorlat szerint, a jelenlegi általános magyarországi gyakorlat szerint a bűn elkövetésétől közel 4-5 év múlva kerül olyan bírói szakba, ahol aztán első-, illetve másodfokú büntetést lehet hozni. Ez az időszak azonban nem a bíróságoknak felróható módon, nem a bíráknak felróható módon alakul, nyilvánvalóan a nyomozás, a vádemelési szak húzódik el, illetőleg a bíróságokon olyan mértékű leterheltség van, amely miatt egyszerűen tárgyalásra nem kerülhet sor megfelelő időn belül. Tökéletesen egyetértek a Hack Péter által elmondottakkal, aki azt mondta, hogy az a lényege ennek a dolognak, hogy aki bűnt követ el, azt meg kell büntetni, és legyen a tudatában az, hogy meg is fogják büntetni. Hozzáteszem: gyorsan kell megbüntetni, azt követően, amikor a bűncselekményt elkövette.
Önmagában az, hogy a büntetőeljárás elhúzódik - hiszen elhúzódik -, nem lehet a bíróságok, az egyébként túlterhelt bíróságok hibájául felróni, és nem lehet ebből azt a következtetést leszűrni, hogy a bíróságok azért hoznak enyhe ítéleteket, a társadalom számára is enyhe ítéleteket, mert egyáltalán a bírói gyakorlat az, amelyik az enyhítés vonatkozásában mozdul el. Nem, itt adott esetben mindig azt kell mérlegelni, és a bíróságok általában azt mérlegelik, hogy mennyi idő telt el az elkövetett bűncselekmények után. Mivel pedig ez gyakorlatilag nem a bíróságoknak felróható, a mostani törvényjavaslat pedig nem a felső tételek emelését, hanem az alsó tételek megemelését hozza be javaslatba, véleményünk szerint arra irányul, mintha a kormány a bíróságok ítélkezési gyakorlatát tenné a bíróságok hibájául felróhatónak.
Rátérve a javaslat két igen lényeges szakaszára, a már sokat emlegetett erőszakos közösülésre a házassági életközösségen belül: hallottuk a bizottsági állásfoglalást, illetve annak szavazati arányát. Egyszerűen megdöbbentő számomra, hogy a Ház asztalára, a Ház elé kerülhet ez a törvényjavaslat ilyen megfogalmazásban. A legmélyebb intim szférába, a családi kapcsolatokba történő beavatkozásnak tekintem az erőszakos közösülés házassági életközösségen belüli megtörténtét, illetve pönalizálását. Ez szüfrazsett vízió, tisztelt államtitkár úr, elnézést a kifejezésért - jogi szabályozás, jogi keretek között... Ez ismereteink szerint Európában talán Máltán, Franciaországban, illetve Németországban jutott át a parlamenten. Úgy gondolom, hogy más társadalmi viszonyok között esetleg elképzelhető ennek az ilyenfajta és ilyenként való szabályozása, a magyar viszonyok azonban ezt nem teszik lehetővé; ráadásul a bizonyítási teherről korábban már szó volt, egyszerűen nem is értem, hogy hogyan képzeli ezt a kormány, hogyan fogják ezt bizonyítani. Mellesleg megjegyzem: meg kell szakítani a házassági életközösséget; egyszerű a dolog, egyoldalú bejelentéssel meg lehet szakítani, és nem kell aztán pönalizálni ezt a törvényhelyet - és ezzel a kérdés meg van oldva. Én azt hiszem, ebben a vonatkozásban még hatalmas viták várhatók ebben a teremben, mindenesetre úgy gondoljuk, hogy a magyar életviszonyokhoz, a kialakult társadalmi gyakorlathoz a törvényjavaslatnak ez a 22. és 23. §-a nem illik.
A bűnszervezettel kapcsolatosan, amelyet a javaslat 9. §-a, illetve 30. §-a fogalmaz meg, teljes mértékben egyetértünk. Olyan társadalmi problémát foglal törvényi tényállásba, amely valóban szükségszerű volt, tehát a javaslatnak ez a része, úgy gondoljuk, mindenképpen kapcsolódik ahhoz a társadalmi igényhez, amely felmerül a Btk. ilyenképpen történő módosítása során. A bűnszervezet megfogalmazása, törvényi tényállásba való foglalása mindenképpen indokolt lehet a szervezett bűnözés elleni küzdelemben is, bár megfogalmazásában pici pontatlanságot érzünk. Úgy érzem azonban, hogy ezt módosító indítványokkal ki lehet küszöbölni. Teljes mértékig egyetértünk államtitkár úrral a tiltott pornográfiával, illetve a gyermekprostitúcióval kapcsolatos szabályozási javaslattal. Valóban ez is egy olyan társadalmi problémát érint, amelyet már kezelni kellett volna eddig is; ha későn is, de végül is a javaslat erre bizonyos mértékben megoldást ad.
Nem találjuk viszont a drogfogyasztással, illetőleg a kényszer-gyógykezeléssel kapcsolatosan felmerülő társadalmi problémát, a törvényi tényállásban megfogalmazott kezelését. A drogfogyasztás - azt hiszem, talán nem kell külön hangsúlyoznom - az elmúlt időszak legnagyobb problémája, hiszen ma már tranzitországból felhasználó ország lettünk, ezért úgy gondolom, hogy a törvényjavaslathoz fűzött módosító indítványoknak mindenképpen ki kell térniük erre a területre is.
Végezetül és összefoglalva: a Független Kisgazdapárt minden törvényes eszközzel küzdeni kíván a bűnözés ellen, és megengedhetetlennek tartja annak mértékét és egyre durvább eseteinek elszaporodását. A most benyújtásra került törvényjavaslat bizonyos esetekben - az általam előbb említettekben - kezeli ezt a problémát, nagyobb részt azonban nem, így csak megfelelő módosító indítványok elfogadásával tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
